Keresztségek karantén alatt! – Hogy mi?

Keresztségek karantén alatt! – Hogy mi?

Isten drága gyermekei, Szerző: ifj. Osvald László - Május 03. 144

(Nem szokványos beszámoló következik, a nyugalmat megzavarhatja, tehát inkább ne olvasd el.)

 

Hol maradnak a barátok, a szolgálatok hosszú sora, a bizonyságtételek, a fogadalmak, a gyülekezet befogadó kézfelemelése, nyolc ének eléneklése az öltözés alatt, hol marad a „gyülekezet jobbját nyújtom” kifejezések? Nyugodjunk meg, mert most is lehet keresztelni és keresztelkedni is.

Nagyot változott a világ egy év alatt, és sok kérdést kell újra megválaszolnunk. A keresztség a nyilvános kifejezése annak, hogy Krisztushoz tartozunk, de vajon ez az egyetlen esélyünk, hogy nem hívők előtt bizonyságot tegyünk? Az év minden napja lehetőség arra, hogy ezt megtegyük. Ezt sokan megértették, és megkeresztelkedtek.

Sokat hallottam arról, hogy a déli országrészben van a legtöbb adventista, és arról is, hogy egyre nehezebb embereket elérni, meg azt, hogy folyamatosan csak csökken a gyülekezet létszáma.

Én nem így látom. Ma könnyebb elérni embereket, mint eddig bármikor. Szerintem újabb ébredésnek vagyunk tanúi. Én legalábbis biztos.

Ez a bejegyzés egy év karanténkeresztségeit foglalja össze, és nem csak egy különleges alkalomról szól. Több embert keresztelhettem a karantén alatt (18-at), mint eddigi rövid szolgálatom teljes idejében.

De kezdjük a legelején!

Szép-Gergely Zsófia még a pandémia előtt három héttel megkeresztelkedett a szegedi adventista gyülekezetben. Ha valaki ismeri Zsófit, akkor tudja, hogy rengeteg barátja van, így a keresztségen résztvevők egy része a barátai voltak. Saját maga mondta el megtérési útját, és az általa előadott ének, melyben önmagát kísérte zongorán, gyönyörűen nyitotta meg a gyülekezet 80%-nak könnycsatornáit. Az egész keresztség kb. 2 órát tartott. Erről bővebben olvashattok egy régebbi cikkben!

Majd jöttek a félelem, kétség, konteóelméletek hetei, és bezártunk. Sose gondoltuk volna, hogy ez megtörténhet, de így lett. Nem hittük el, ami történik, néhányan csak a döntéshozók felelőtlenségét látták, és aranyból öntött levelezések születtek; mások tüntetőlegesen rosszul hordták a maszkot… – ezekben a hetekben ahelyett, hogy reményt, vigaszt, biztonságot adtunk volna az életünkkel az embereknek (ahogy ezt korábban is írtam: minden nap „a lehetőség” bizonyságot tenni), inkább önálló véleményt formáltunk a szabad gondolkozás takarója alá bújva.

Közelítsük meg máshonnan a kérdést. Vannak olyan emberek, akik érzésből is jól tájékozódnak. Nem tudom, hogy csinálják, de mintha becsukott szemmel is tökéletesen éreznék az irányt, hogy merre kell menni. Vajon félelemadta életösztön ez náluk? A kritika meg amolyan tehetetlenségi erő? Hát ezt sem tudom, döntse el mindenki maga. Tehát a jól tájékozódó ember kihasználja az elé tárulkozó lehetőségeket, és nem megy el mellette. Ez aktivitást jelent. A helyi Gábor-cigány presbiterünk pont ezt tette, és neki köszönhetően a pandémia második hullámában 14 Gábor-cigány keresztelkedett meg (nehéz lenne a nevüket felsorolni: úgyis szinte mindenkit ugyanúgy hívnak). De mellettük még annyian jelentkeztek keresztségre, hogy a felkészítésük nagyobb logisztikai kihívást jelentett, mint maga a pandémia.

A bezárástól kezdve napi ügyeletben voltak a Facebookon, és több száz embert vezettek Krisztushoz a munkatársakkal, és velük párhuzamosan a szegedi gyülekezetben is folytak az online keresztségi felkészítők a nem Gábor-cigány fiataloknak!

Na, de a keresztség – Gábor-cigány szemmel. Ha valaki ismeri a szokásaikat és a hagyományaikat, akkor tudja, hogy ez bizony náluk nagy buli. Én élvezem a kultúrájukat, és tudtam, hogy ez sok emberrel jár, ami egyenes út a tömeges megbetegedéshez. Értjük, ugye – ez már „a” második hullám. Addigra már egy csomóan meghaltak, ez már az a pont, amikor végre mi is kezdtünk hinni a tényeknek, amikor a temetőkbe jártunk. Azt gondoltam, hogy heves ellenállásba ütközök majd akkor, amikor keresztelő lelkészként közlöm velük, hogy keresztség csak akkor lesz, ha nem jön senki hozzátartozó. Tévedtem! Még videófelvételt sem kértek (arról mi gondoskodtunk), csak szövetséget akartak kötni a Megváltóval minél hamarabb! Megtették, megkeresztelkedtek, és a róluk készült videót meg lehet nézni a szegedi adventisták YouTube-csatornáján. A keresztségi istentisztelet pedig kb. 1,5 órán át tartott.

Most azt gondoljátok, milyen száraz és unalmas lehetett kórusének és adománygyűjtés nélkül, de nem volt az. Fotózgattunk, beszélgettünk, imádkoztunk, Igét olvastunk, figyelemmel kísértük egymás rezdüléseit. Fantasztikus élmény volt! Nem azt figyeltük végre, hogy hol tartunk a programban, vajon most mi vagy ki következik, hanem mindenki átélte és megélte „a” pillanatot. (Elfáradt-e a kezem 14 ember megkeresztelése után? Igen!) J

Majd jött a harmadik hullám, és ahogy korábban említettem, az egész pandémia alatt az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy szervezzük meg a keresztségre jelentkezők tanítását. Mert nemcsak a Gábor-cigányok értették meg, hogy fontos a szövetségkötés, hanem sok fiatal is. Március 6-án Kőszegi Máté keresztelkedett meg a szegedi gyülekezetben, szintén zárt kapuk mögött, szigorúan csak a közvetlen család lehetett jelen, és Máté menyasszonya, Dóri. Egy szép szombat délutáni alkalom egy stúdiónak átalakított gyülekezeti teremben, a székek egymásra borítva, filmes lámpák és reflektorok lógtak mindenütt, kameraállványok, több kilométernyi kábel a földön. El tudjátok képzelni, mekkora zűrzavar lehetett. Ennek ellenére a legnagyobb szentséggel léptünk be a terembe, tudva, hogy itt most mi fog történni. És igen, mind átéltük azokat pillanatokat. Csak a keresztelendő, aki mellett szinte érzed a Szentlélek Istent, aki fogja a kezét. Senki nincs zavarba, senki nem izgul! Hihetetlen élmény! A keresztségi istentisztelet kb. 40 percig tartott.

Majd a pandémia végéhez közeledünk, várva minden nap a friss bejelentést a lazításról, hogy Zágonyi Emese és Lakatos János megkeresztelkedhessen a család, a gyülekezet és a barátaik előtt, de nem történt semmi. Enyhítés helyett egyre csak szigorítottak. Bár én elmondtam az előnyeit a karanténkeresztségnek, ők ketten mégis ragaszkodtak a hagyományos elképzelésekhez. De egy napon azt mondták: „Most már elég, meg akarunk keresztelkedni. Nem várunk semmire, eldöntöttük, legyen így.” A keresztségüket Czinkota Andrással szerveztük meg a gyulai gyülekezetbe, és szintén nagy örömömre szolgált, hogy ők is Jézus mellett döntöttek.

Minden karanténkeresztség más volt. Zsófié azért volt más, mert az még egy kis részben hagyományos volt, de az is különleges! Ez az utolsó is más volt. Itt ugyanis a gyülekezet előre készített kórusfelvételeket, versszolgálatokat vettek fel, amit ott, a helyszínen levetítettek. Tehát ott nekünk, tízünknek egy rendes 1,5 órás keresztségi istentiszteleti alkalmunk volt. De itt sem volt feszültség, nem volt zavar, csak a tiszta forrás, amikor egybeforrhatunk Krisztussal. A felvételt a gyulai gyülekezet Facebook-oldalán lehet megnézni. Ez a keresztségi istentisztelet kb. 1 órát tartott.

A keresztség nyilvános kifejezése annak, hogy Krisztussal szövetséget kötünk. Zárt kapuk mögött volt, mégis több embert értünk el vele. Ne felejtsük el: az év minden napja „a lehetőség” a bizonyságtevésre.

Egy újabb ébredési hullámnak vagyunk szemtanúi. Legyen egy életelved, ha több nem is, de legalább ez az egy: „Élj másokért!”

 

ifj. Osvald László lelkész
Szeged

 


 
2021_05/1

Keresés a cikkek között

További új cikkek

Isten drága gyermekei
Új

A hatos fogat befutott, avagy a történet folytatódik

Június 14.

Már több cikket is írtunk Tiszaburáról, de ilyet még nem.

Ötletek a misszióra
Új

Látogatás a minisztériumban

Június 14.

Nem sok földi halandó ember életében adódik meg a lehetőség, hogy élete során legalább egyszer ellátogasson országának valamely minisztériumi irodájába. De a lelkészi közösség soraiban se mindennapi esemény, hogy miniszterekkel vagy államtitkári személyekkel beszélgessenek.