Gábor Rupi testvérünk Erdélyben született, a marosvásárhelyi „A” gyülekezet presbitere volt, mielőtt Szegedre költözött volna, ahol most presbiterként, igehirdetőként szolgál. Őt kérdeztem a Gábor testvérek koronavírus-járvány idején átélt tapasztalatairól.
Rupi, hogy látod a Gáborság helyzetét az adventizmuson belül?
Kb. a 19. század közepén indult el az adventizmus Erdélyben, a csúcspontját a rendszerváltás után érte el, sok keresztség történt a 90-es évek után, és rohamos fejlődésnek indult. Mára a Gábor cigányok 80%-a adventista. Nagyon nagy számban vannak, ezért fordulhat elő, hogy legalább egy adventistát biztosan találunk mindenki rokonságában.
A pandémia idején érkeztek a hírek hozzánk arról, milyen súlyos helyzet alakult ki, főleg az erdélyi Gábor testvérek között. Te minek tulajdonítod, hogy sajnos ilyen nagy százalékban betegedtek meg?
Magyarországon nagyon kevés megbetegedés történt, miközben Erdélyben nagyon nagy számban. Amikor az elején jött a hír, hogy komolyan kéne venni a helyzetet, nem nagyon fordítottak kellő figyelmet erre. Volt egy temetés február végén (a kultúránkban nagy hangsúly van a temetési szertartáson, ilyenkor tiszteletből látogatjuk meg az elhunyt családját). A román kormány rendelkezése szerint maximum 8-an lehettek volna ott, de 7–8-asával egymást váltva sokan elmentek rá, és volt köztük fertőzött is. Majd ezután gyanútlanul hazamentek, rá 10–12 napra már köhögtek és belázasodtak.
A hullám időközben végigsöpört az európai országokon, és Nyugat-Európából jöttek haza a vendégmunkások Spanyolországból, Olaszországból stb. Romániába, és addigra a Gáborok megfertőződtek: Erdélyben sok Gábor él Marosvásárhelyen, Karácsonyfalván, Kakasdon, Bodonon. Mind közül Karácsonyfalván volt a legnagyobb tragédia.
Nálunk az egészséges életmód hagy kívánni valót maga után. Ugyanis a kultúrában az egészség jele a kövérség. Ha valaki nem kövér, akkor azt mondják rá, hogy ő nem egészséges. Azt gondolom, hogy meg kell változtatni a mentalitásunkat, mert ez lett a vesztünk, ezért veszítettünk el sok fiatalt, időset meg két főt, mivel a többi mind fiatal volt, a legfiatalabb halott pedig 26 éves. Ők krónikus betegségekkel küzdöttek: cukorbetegséggel, vérnyomás- és trigliceridproblémákkal vagy rossz koleszterinszinttel.
Így sokan kerültek kórházba. Márciustól április végéig kb. 250–300 főt ápoltak kórházban. A marosvásárhelyi négy intézményben mind Gáborok voltak. Akiket lélegeztetőgépre kellett tenni, és krónikus betegek voltak, közülük keveseknek sikerült onnan visszajönniük…
A betegeknél a legnagyobb problémát az jelentette, hogy tudták, a szomszédjukat, rokonukat elvitték kórházba, és rettegtek. A félelem okozta a legtöbb problémát. Féltek, hogy ki lesz a következő. Sokan ezt kérték, hogy Isten vegye ki ezt a félelmet a szívükből, mikor meghallották, hogy ma meghalt egy, délután más valaki. De a sok ima hatására ezt mind le tudták tenni.
Személy szerint te mit tudtál tenni a testvérekért? Milyen missziós lehetőségeket hozott elétek a jó Isten?
Március elejétől internetes imacsoport alakult meg azzal, hogy megkerestek, imádkozzak egy családért. Onnantól érkeztek a hírek, a kérések: kezdjünk el imádkozni a betegekért – és nem tehettem meg, hogy nem imádkozom értük. Egyszer 10 Gábor imádkozott 10 napon át, naponta 10 órát Istenhez a betegekért.
Aztán interneten, Zoomon keresztül tartottam istentiszteletet: románul, cigányul szombatonként.
A Román Unió, az egyházterület is támogatott bennünket: Balla Loránd, az Etnikai Osztály vezetője megkeresett, hogy páran tartanánk-e fölváltva evangelizációt. Ezután mind a 6 egyházterületi elnök, a román unióelnök és pár lelkész felajánlotta: minden este fognak tartani evangelizációs istentiszteletet a Gáboroknak („Eljött az idő”, Ávilá ivreme címmel), ezt 10 lelkész és 2 Gábor testvér vezette.
A 10 estés előadás ideje alatt több mint 81.000 nézőnk volt. Az első alkalmat Balla Loránd tartotta, aminek a megtekintése 2 óra múlva már 17.000-re rúgott. Ennek külön Facebook-oldalt készítettünk: Speranta pentru Gabori (vagyis: „Reménység a Gáboroknak”), innen közvetítünk most szombaton is.
Ennek milyen eredménye volt?
A 2,5 hónapos pandémia ideje alatt nagyon sokan jelentkeztek keresztségre, szám szerint 176-an Erdélyből, leginkább azok, akik már évek-évtizedek óta halogatták a keresztséget, és a családjukban van adventista hívő (például fiatalok, akiknek a szülei a gyülekezet tagjai, vagy férj és feleség együtt).
A Gábor testvérek hogyan élték meg ezt a nehéz helyzetet, és mi segített nekik?
Nagy segítség, hogy román idő szerint este 9-kor egy netes csoportban tudunk találkozni (1,5 órára): közösen tanulmányozzuk a Bibliát és Ellen White könyveit.
Az egyik férfi a 30 éves lányát vesztette el: a legfájóbb neki, hogy nem vehetett részt a lánya temetésén, mert ő Németországban él, míg a lánya Karácsonyfalván. Elmondta, hogy az egyedüli vigasza csak a jó Isten. Az is nehéz volt ebben a helyzetben, hogy a Gáborok nem gyűlhettek össze a temetésekre, nem lehetett elbúcsúzni a szerettüktől. A családból csupán egy valaki mehetett ki, hogy telefonon keresztül fölvegye a többieknek a szertartást. Sokaknak a gyerekük halt meg. De hála legyen a jó Istennek, hogy most nem az alkohol felé nyúlnak, hanem Istenhez fordulnak.
Marosvásárhely környékéről az egyik barátom a lányát vesztette el. A múlt héten ő tartotta a szombat reggeli imaórát: arról, mit jelent az Istennel való szoros kapcsolat. Jó látni, ahogy az Úr dolgozik az emberek életében.
De történtek tragédiák is. Egy péntek este egy 9 éves gyerek írt nekem Messengeren: „Nem imádkoznál az édesapámért? 32 éves, kórházban van, az intenzíven. Imádkozzatok érte.” Imádkoztunk. Majd 3 nap múlva meghalt az édesapja.
Az egyik nagyváradi lelki barátomnak, akivel együtt nőttünk fel, 31 éves gyereke halt meg. Mielőtt meghalt a fiú, fölhívott, hogy mondjam meg az édesapjának, nincs semmi baj vele. Nem sokkal ezután az apja is kórházba kerül, és ő is meghalt. Ezek az esetek nagyon megviseltek engem. A menny sokszor egész másként válaszol az imáinkra, mint ahogy azt mi elképzeljük.
Személy szerint én miért vagyok nagyon hálás? A lányomék a férjével, családjával, apósával ott élnek Karácsonyfalván, a gócpont közepén (ahol 5–600 cigány lakik). Az egész települést le volt zárva, kijárási tilalmat rendeltek el. És a jó Isten megőrizte a lányomat, a férjét, a három unokánkat, mindenkit. Mi naponta beszéltünk velük: „Vigyázzatok, próbáljátok betartani a rendet, ne találkozzatok másokkal.” És a jó Isten megadta ezt a lehetőséget, hogy túlélték, míg körülöttük sokan haltak meg sorban, akárcsak egykor, Egyiptom és Gósen földje esetében.
Milyen áldása volt ennek a helyzetnek? Szerinted hogy tudja ezt a Mindenható jóra fordítani?
Isten a legjobbat tudja ebből a pandémiából is kihozni. Most azt tapasztaljuk, hogy az emberek jobban odafigyelnek az eseményekre, az Úrra a mi kultúránkban. Lehet, ők nem ismerik úgy a Szentírást, mint egy teológus, de látjuk, hogy arról beszélnek, Isten ki tud menekíteni ebből, vagy halálesetnél is azt mondják: az Ő neve legyen megdicsőülve, mert a legjobbat hozza ki ebből. Most jobban odaszentelték neki az életüket. Azonban nem egy pillanatnyi érzelem hatására döntöttek a keresztség mellett, mivel az érzelem (a meghatódottság) és a tudatosság találkozik ebben. A krízishelyzetben Krisztus kihozta: nemcsak érzelmileg, hanem értelmileg is fölfogjuk, hogy Ő a legjobbat tartogatja számunkra.
Mivel sok férfi halt meg, a nők élete ezután özvegyként romokban hever. Az asszony a gyerekeivel marad, de ő csak félember ezután. Viszont ilyenkor szerencsére a család összetart, és nem hagyja magára a nőt, hanem segíti, ahol tudja.
Milyen tanulságokat mutatott meg a jó Isten, amit valamennyien kamatoztathatunk?
Ezek az események azt mutatják nekem, hogy Jézus jövetele közel van, és legyünk készen. Ezért mutassuk be másoknak, hogy a mi reménységünk Jézus Krisztus, és Ő nemsokára visszajön, véget vet ennek, és akik Krisztusban haltak meg, és hisznek, azoknak lesz föltámadás, és lesz találkozás.
Czinkota Orsolya
Debrecen
2021. Június 28.
A Tiszavidéki Egyházterület egy újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. június 20-án, amikor a gyülekezetek küldöttei megválasztották az egyházterület vezetőtestületét a következő négy évre.
2021. Június 28.
Május 8-án a gyulai gyülekezet megnyitotta kapuját mindazok előtt, akik már régóta vártak erre a napra.