„Fiatalok, nem akartok nagyobbat?”

Áldás vagy átok? (4. rész)

A hála szavai, Szerző: Szász Barna Szilárd - 2021. Június 28. 636

Az előzményeket a korábbi hírlevelekben olvashatjátok:

• Áldás vagy átok? – A csengeri projekt (1. rész)
• Áldás vagy átok? – Ki a vevő? (2. rész)
• Áldás vagy átok? – Látogatás a minisztériumban (3. rész)

„Ebbe a lakásba nem lehet családot vállalni” – győzködte pár hét múlva az államtitkár úr az asszisztensét, és közben a mi lakásunkra mutatott. De ne ugorjunk ilyen nagyot a történetben!

A kérdés, ami talán ott motoszkál mindnyájatok fejében, hogy ha visszakapjuk használatra a felújított imaházat, akkor miért kell egy olyan lakást keresni, ami otthont adhat a gyülekezetnek is? A válasz nagyon egyszerű: az élet nem állandó, ahogy a politika sem. Az „A” terv az, amit már leírtam a korábbi cikkben, viszont mivel a politikai életben bármi bekövetkezhet, így gondoskodni kell „B” tervről is. Nem tudjuk, mi lesz a jövőben, de Istennek vannak tervei, és ehhez felhasználta az államtitkárt is.

Abban állapodtunk meg, hogy itt, Csengeren keresünk egy olyan ingatlant vagy akár kettőt, ami lelkészlakásnak is megfelel, és helyet tud adni egy kisebb gyülekezetnek is, ha úgy alakul a helyzet. A gyülekezetet annyiért adjuk el neki, amennyiért lakást találunk, plusz a felmerülő költségekért. Néztem a feleségemre, néztem az államtitkárra, és néztem Istenre.

Pár hetet kaptunk arra, hogy feltérképezzük Csenger eladó házait, hogy melyek azok, amik megfelelnek a célra. Találtunk is egyet, ami szerintünk jó volt, de kissé féltünk, hiszen 18 millió forintba került (megj.: a helyi árak sokkal kedvezőbbek, már a közeli Mátészalka város ingatlanárai is olykor 5–10 millióval drágábbak). Egyeztettünk az államtitkárral meg a területi vezetéssel, és arra jutottunk, hogy egy pénteki napon itt nálunk, a kis otthonunkban találkozunk. Eljön az államtitkár, a terület vezetője, illetve mi… mi, akik még mindig nem tudjuk elhinni a történéseket.

Ezen a pénteki napon hangzott el a fenti mondat is. Tudniillik egy önkormányzati kis lakásban lakunk, és a második szempont az volt, hogy a helyi lelkész ne egy apró odúban lakjon, hanem egy élhető környezetben.

A mi szempontjaink egészen másak voltak. A körzet ifjúságának szerettünk volna helyet adni, ahol hétvégente össze tudunk gyűlni, társasozhatunk, pingpongozhatunk, az udvaron bográcsban főzhetünk. A lakás, amit kinéztünk, jónak tűnt e szempontok szerint is. Csak… Talán már vártátok, hogy mikor jön a fordulat. Hát most. Megmutattuk a kiszemelt lakást, és úgy tűnt, mindenkinek tetszik. Ráfért egy festés, némi felújítás, átrendezés, a gyülekezeti tér kialakítása, de maga a lakás egyben volt. Kimentünk a parkolóba, ránk nézett az államtitkár, és azt kérdezte: „Fiatalok, nem akartok nagyobbat?” Mi a 18 milliós lakást is félve vittük elé, és ő nagyobbat javasol. Így jutottunk el odáig, hogy egy nagy, tágas lakást találtunk, ami minden szempontnak megfelelt.

Nem ment minden egyszerűen. Pár hét múlva elkezdődik az imahát felújítása, néhány hét múlva beköltözünk az új, körzeti lelkészlakásba, és nagyon várjuk már az első ifi alkalmat, amit ott tölthetünk. És ha a gyülekezetben befejeződnek a munkálatok, meg a járványügyi szabályok is megengedik, egy körzeti hálaadó istentiszteletet tervezünk.

Istenünk esélyt adott Csengernek. Imádkozzatok, hogy legyen elég erőnk és hitünk véghez vinni az Ő tervét.

Szász Barna Szilárd lelkész
Mátészalka

×