Áldás vagy átok? – Ki a vevő? (2. rész)

Áldás vagy átok? – Ki a vevő? (2. rész)

Isten drága gyermekei, Szerző: Szász Barna Szilárd - 2021. Június 01. 1106

Kíváncsiak vagytok a történet előzményeire? Az előző TETInfó-számban olvashatjátok el.

A területi elnök folytatta a mondandóját. De bennem csak erősödtek a kérdések. Vajon kudarcot vallottam? De hát még időm se volt bizonyítani!

Amíg bennem a kérdések halmozódtak, és éreztem, hogy kezd már sok lenni, Hegyes-Horváth Géza testvér örömmel újságolta a híreket:

– Megkeresett a kultúráért felelős államtitkár, és felajánlotta, hogy megvenné és felújítaná az imaházat, majd nyilván valamire fel is használná.

Őszintén nem tudtam, hogy örüljek, vagy engedjem a kérdéseket eluralkodni az elmémben. Abban a percben még nagyon kilátástalan volt a helyzet. Nem igazán értettem meg, hogy mi a jó ebben. Elveszítünk egy gyülekezeti házat, és ennek örülni kell? De ha odaadjuk, akkor miért örülünk?

Az elnök testvér tovább mesélt:

– Nem akarja elvenni tőlünk a használati jogot, sőt…

Na, itt kezdett zavaros lenni a történet. Jön egy nem hétköznapi ember, felajánlja, hogy megveszi az imaházat, de a használathoz jogunk lesz. Volt idő, amikor mint minden gyerek hittem a mesékben. Hittem azt, hogy mindenki segíteni akar, de az húsz évvel ezelőtt volt. Nem értettem igazán. Hol van itt a csavar?!

Visszakérdeztem:

– Jól értem: megveszi, felújítja, utána meg visszaadja? Hol éri ez meg neki?

– A terv a következő: meg vásárolja az imaházat, utána felújítja, majd két-három hetente komolyzenei koncerteknek fog helyet adni. De ezen kívül szombatokon, sőt, hétköznapokon is arra használhatjuk a termet, amire szeretnénk.

Hihetetlenül hangzik ugye, kedves olvasó? Ugyanígy voltam én is azon a délutánon. Nem akartam elhinni, hogy a csengeri imaháznak van reménye. Nem akartam elhinni, hogy egyáltalán igaz lehet ez. Őszintén addig a pillanatig nem láttam arra megoldást, hogy valamikor újra használható legyen gyülekezésre a terem, de ekkor megvillant egy reménysugár. A hitetlenségem viaskodott a reménnyel, de egyelőre még a hitetlenség állt nyerésre.

A telefonbeszélgetés itt még nem zárult le, az elnök testvér így folytatta:

– Az államtitkár úr szeretne egy helyi összekötőt, aki jártas a komolyzenei szférában, és az egyházhoz is köze van. Mi a feleségedet ajánlottuk (a feleségem a Liszt Ferenc Zeneakadémián zongoraszakos hallgató). Az államtitkár szeretne veletek beszélgetni.

Talán a remény térfele kezdett erősödni, de bennem volt az, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen. Biztos van benne valami csavar, ami nemsokára kiderül.

A sok kérdés megszűnt. Helyette megmaradt a harc: a hitetlenség és a remény harca.

Folytatás a következő számban érkezik.

 

Szász Barna Szilárd lelkész
Mátészalka

 


 
2021_06/1

Keresés a cikkek között

További új cikkek

„Megtanítalak az útra, amelyen járj.“

Tovább az úton a cél felé!

2021. Június 28.

A Tiszavidéki Egyházterület egy újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. június 20-án, amikor a gyülekezetek küldöttei megválasztották az egyházterület vezetőtestületét a következő négy évre.

Isten drága gyermekei
-

Így kedveskedtünk a gyerekeknek Gyulán

2021. Június 28.

Május 8-án a gyulai gyülekezet megnyitotta kapuját mindazok előtt, akik már régóta vártak erre a napra.