Nehéz idők diákszemmel

Nehéz idők diákszemmel

„Megtanítalak az útra, amelyen járj.“, Szerző: Csomó Hajnalka - Május 03. 87

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:31)

„Ez nem egy könnyű időszak” – mondta ezt egy diák és még egy diák és valahol még egy. Azt hiszem, hogy kijelenthető, a mostani időszak szinte kivétel nélkül valamilyen formában minden emberre hatással van. Az életünk minden területén érezhetjük a járvány okozta nehézségeket, és talán az a legrosszabb ebben az időszakban, hogy nem látni a végét. A bizonytalanság az, ami felemészti az embert belülről. De hiába a járvány, vannak az életnek olyan területei, amelyek ekkor sem állnak meg, és nem adják fel a harcot. Ilyen terület például a tanulás/tanítás is. Egy múltkori számban egyik tanárom ismertette, hogy milyen körülmények uralkodnak az Adventista Teológiai Főiskolán jelenleg, természetesen tanári szemmel. Most egy diák szemszögéből szeretnék néhány érzést megosztani a kedves olvasókkal.

Jelenleg 1. évfolyamos hallgatója vagyok az intézménynek MA-szakon. Amikor jelentkeztem a képzésre, nagyon pozitív élményekkel indultam el ezen az úton, hiszen az alapképzést is itt végeztem, és tanáraim, hallgatótársaim kedvessége, szeretete és a közösség ereje még mindig ott volt a gondolataimban, és alig vártam, hogy újra átéljem ezeket a kellemes érzéseket, és újabb, felemelő tapasztalatokban legyen részem. Eleinte úgy tűnt, hogy az évekkel ezelőtti történésekhez hasonlóan most is remek csapat, fantasztikus légkör és odaadó, kedves tanárok vesznek újra körül. Amikor szeptemberben elindult a képzés, volt valami sejtés a levegőben, hogy talán nem leszünk sokáig együtt, de a késő őszi zárás mégis szívfacsaró volt, és kicsit mindenki megrendült. Mivel az intézmény már volt hasonló helyzetben, így könnyed és egyszerű volt az átállás, tanáraink készségesen segítettek mindenkinek abban, hogy a lehető leggyorsabban elsajátítsuk az online világ eme rejtelmeit. Idővel megszoktuk az új rendszert, bár a személyes, baráti találkozás hiányzik, mégis azt gondolom, hogy a lehető legtöbbet megpróbálunk kihozni a jelenlegi helyzetből.

Túl az első vizsgaidőszakon és lassan a másodikhoz közeledve felmerülnek a kérdések bennünk: Vajon tényleg így fognak eltelni az egyetemi évek?! Hála Istennek, a technika nemcsak arra jó, hogy előadásokat hallgassunk, hanem segít a kapcsolattartásban, a közös tanulásban, az egymás segítésében, motiválásában és néha egy-egy mélyebb érzelmi vihar feldolgozásában is. Személy szerint végtelenül hálás vagyok minden tanulótársamnak, mert azt gondolom, hogy még ha nem is élhetjük meg személyesen a tanulás örömét, legalább az online térben tudjuk egymást bátorítani és segíteni.

Idővel sajnos sokan lemorzsolódtak az évfolyamokból, ami bizonyos értelemben várható is volt. Sok hallgató, legalábbis az MA-képzésen, munka, család mellett folytatja tanulmányait, amely időnként nagy súlyt jelent. Azonban ezzel a súllyal sem egyedül bajlódunk. Tanáraink, az iskola adminisztrátorai és a hallgatótársak egyaránt segítjük a közös munkát, és mindenki igyekszik a tőle telhető legtöbbet megtenni annak érdekében, hogy a munka továbbra is élvezetes, élményekben gazdag és áldásos legyen.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani tanárainknak, akik hétről hétre segítik, a munkánk és végtelen türelemmel és jósággal fordulnak felénk!

Hiszem, hogy Isten megáldja az Adventista Teológiai Főiskola minden tanárját, diákját, dolgozóját és minden embert, aki hittel és teljes szívvel fordul hozzá.

Sok áldást kívánok mindenkinek!

 

Csomó Hajnalka
HÖK-elnök, a Tiborszállási Adventista Általános Iskola hitoktatója és iskolalelkésze

 


 
2021_04/1

Keresés a cikkek között

További új cikkek

Isten drága gyermekei
Új

A hatos fogat befutott, avagy a történet folytatódik

Június 14.

Már több cikket is írtunk Tiszaburáról, de ilyet még nem.

Ötletek a misszióra
Új

Látogatás a minisztériumban

Június 14.

Nem sok földi halandó ember életében adódik meg a lehetőség, hogy élete során legalább egyszer ellátogasson országának valamely minisztériumi irodájába. De a lelkészi közösség soraiban se mindennapi esemény, hogy miniszterekkel vagy államtitkári személyekkel beszélgessenek.