2020. május 30-án különleges szombati ünnepélyre gyűltünk össze a gyulai gyülekezetben, hiszen a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások feloldását követően, közel háromhavi távollét után látogathattunk el az imaházunkba.
Ahogy a gyaloglás áldásairól szóló, előző beszámolómban ígértem, most leírok néhány tapasztalatot arról, milyen lehetőségeket ad Isten nekem a gyaloglások alatt.
2020. május 23 az a szombat volt, amin Szabó László vezetésével közösen gondolkodhattunk helyi gyülekezeteink „továbblépéséről”, közösségeink építésének alapvető szükségleteiről.
Miért is adhatunk hálát a jó Istennek az elmúlt időszakból? Ha gyorsan végigpörgetjük az eseményeket, jó érzés látni, hogy a Mindenható milyen sokszor megóvott minket bajtól, bosszúságtól, gondoskodott rólunk, vagy csempészett be örömöket a mindennapjainkba.
Gábor Rupi testvérünk Erdélyben született, a marosvásárhelyi „A” gyülekezet presbitere volt, mielőtt Szegedre költözött volna, ahol most presbiterként, igehirdetőként szolgál. Őt kérdeztem a Gábor testvérek koronavírus-járvány idején átélt tapasztalatairól.
Egy 1667 fős faluban élünk a férjemmel már 31 éve, Miskolctól 15 km-re. Ebből a faluból is sokan járnak el dolgozni és iskolába, főleg Miskolcra. Mivel az elmúlt években szinte kicserélődött a lakosság, már vannak, akiket csak látásból ismerünk, vagy úgy sem.
2021. Június 28.
A Tiszavidéki Egyházterület egy újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. június 20-án, amikor a gyülekezetek küldöttei megválasztották az egyházterület vezetőtestületét a következő négy évre.
2021. Június 28.
Május 8-án a gyulai gyülekezet megnyitotta kapuját mindazok előtt, akik már régóta vártak erre a napra.