A Tiszavidéki Egyházterület egy újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. június 20-án, amikor a gyülekezetek küldöttei megválasztották az egyházterület vezetőtestületét a következő négy évre. A konferenciát megelőző időszakban sokat imádkoztam és kerestem, hogy mi Isten akarata a további szolgálatommal kapcsolatosan. Ebben az időben olvastam Mózes történetét, hogy egy bizonyos ponton Isten azt mondta neki, hogy tovább már nem vezetheti az Ő népét. Mindezt azért, mert elkövetett egy hibát. Én nem egy, hanem sok hibát elkövettem az elmúlt 13 év alatt. Éreztem a lelkemben, hogy ezen a ponton Isten azt mondhatja, hogy itt be kell fejeznem a vezetés szolgálatát. Imában és lélekben felkészültem arra, hogy egy lelkészi körzetben folytassam tovább a munkámat. Ez lelki békességet adott nekem, mert meg vagyok győződve róla, hogy nincs magasabb elhívás, mint lelkészként egy gyülekezet vagy lelkészi körzet élén szolgálni.
Meglepetésemre Isten nem mondta, hogy nem mehetek tovább népe élén, ezért most együtt kell mennünk a cél felé. Tudom, hogy az út nem lesz könnyű. Minél közelebb vagyunk Jézus eljöveteléhez, annál nehezebb a vezetés munkája, annál nagyobb kísértéseknek és próbáknak vagyunk kitéve. Azonban Isten és egymás kezét megfogva, testvéri szeretetben megállhatjuk helyünket ott, ahová a menny helyezett bennünket.
Tudom, hogy képességeim és vezetői adottságaim kevesek lesznek az egyházterület felemelkedéséhez és megújulásához, de azt is tudom, hogy Istennek ez a terve és akarata, és az Ő Szentlelke képes megvalósítani ezt. Tudom, hogy az eddigi vezetői módszereimmel csak eddig vagyunk képeset eljutni, ahol most vagyunk. Ha tovább akarunk lépni, akkor tanulnom, fejlődnöm és változnom kell. Ehhez az Úr mellett a ti segítségetekre is szükségem van az imában és feladatok átvételében. Feladataimat olyan munkacsoportokban szeretném megvalósítani, ahol testvérek pótolják a hiányosságaimat, és megfogják a kezemet.
A szolgálathoz való hozzáállásomat a zsoltáros foglalja össze a legjobban a 102. zsoltárban: „De te, Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. Félik majd, Uram, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, amikor felépíti Siont az Úr, és megjelenik dicsőségesen.” (13–17. vers)
A zsoltárossal együtt 1) dicsőítem Istent mindazért, amit a Tiszavidéki Egyházterületért tett; 2) könyörgök hozzá, hogy kegyelmezzen meg népének, mert szerintem is itt van ennek az ideje; 3) szeretem Siont, szeretem Isten egyházát, és gyönyörködöm benne. Szeretem a „köveit”, alkotóelemeit, a testvéreket és a szolgálatokat, amelyeket Ő ránk bízott, sőt, még a porát is kímélem. Tudom, hogy a sok jó mellett por is van néha az egyházban, bosszúságok és kellemetlenségek, de ezzel együtt vagyunk egy közösség. Tudom azt is, hogy a kövek néha lerombolt állapotban vannak, vagy kisebb rakásokban, nem a falban szép rendben felépítve. Feladatom, hogy segítsek minden követ visszaépülni a falba, eltüntetni a port, de mindezt szeretettel és örömmel.
A zsoltáros látta Isten népének felemelkedését, amikor a népek félik majd Istent, és a királyok neki adnak dicsőséget. Én is hiszek Isten ígéreteinek, hogy az Ő művét nagyobb erővel fogja befejezni, mint ami a kezdetekkor megnyilvánult. És ami a legfontosabb: a zsoltáros előre látta és hitt abban, hogy Isten fel fogja építeni Siont. Én is hiszek abban, hogy a Mindenható felépíti a Tiszavidéki Egyházterületet.
Kedves testvérem! Te hiszel ebben? Akarsz ennek részese lenni? Fogd meg a kezünket, és együtt ragadjuk meg az Úr hatalmas karját, hogy ez megvalósulhasson!
Hegyes-Horváth Géza
a Tiszavidéki Egyházterület elnöke
2021. Június 28.
A Tiszavidéki Egyházterület egy újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. június 20-án, amikor a gyülekezetek küldöttei megválasztották az egyházterület vezetőtestületét a következő négy évre.
2021. Június 28.
Május 8-án a gyulai gyülekezet megnyitotta kapuját mindazok előtt, akik már régóta vártak erre a napra.