„Továbbment az útján örömmel”

„Továbbment az útján örömmel”

Portré, Szerző: Czinkota Orsolya - 2020. November 16. 251

Idén több prédikátor is új körzetet kapott, erről kérdezem most Kovács Lászlót. Laci, a nyár végén kerültetek új helyre. De honnan is jöttetek pontosan, és hova költöztetek a feleségeddel, Sacival?

Csongrád megyében, Szegeden laktunk 15 évig. Onnan láttuk el a szolgálatunkat. Számomra előnyös volt, mert helyben voltam a legnagyobb és ezzel együtt a legtöbb kihívással járó szegedi gyülekezetben. Szolgáltam még Makón, Deszken, Szentesen, illetve Saci gyülekezeteiben osztottam úrvacsorát.

2020 augusztus végén költöztünk Hajdúböszörménybe. Két hónapot laktunk az imaházban, november eleje óta vagyunk a véglegesnek mondható albérletünkben. Gyülekezeteim: Hajdúböszörmény, Debrecen-Józsa és Balmazújváros, valamint a mátészalkai körzet felszentelt lelkészi felügyeletével és az ottani lelkészgyakornok mentorálásával bíztak meg.

Milyen személyes szolgálataid voltak az előző helyeden? Ezekből mit szeretnél mindenképpen áthozni ide is?

A lelkészi munka minden részében volt már részem. Jövőre leszek 30 éve a szolgálatban. Természetesen mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei. Nekem nem erősségem az evangelizálás, Sacinak viszont az. Szeretem a gyülekezet ügyeit rendben tudni. Szeretek építkezni, felújítani. Örömmel látogatok, szervezek programokat, evangelizációkat. Szegeden volt Lowell Hargreaves, valamint több erdélyi lelkész, hazaiak közül pedig Szigeti Jenő, Ősz-Farkas Ernő stb. Sacinak besegítettem a hittanoktatásba. A bibliai szabadegyetemi sorozatok megtartását is élveztem. Börtönmissziót végeztem 14 éven át a Csillagban, előtte Gyulán szintén ugyanannyi ideig. Ez egy különleges szolgálat, nagyon érdekes és izgalmas terület. Itt nem lehet a megszokott szavakkal a szívekhez közel kerülni. Itt olyanokat kérdeznek, és olyan problémákat feszegetnek, ami a gyülekezetben tabu.

A járvány előtt indítottunk Makón „Létkérdések” címmel egy olyan sorozatot, ahol a vendégek asztalnál ültek, pogácsát és teát fogyasztottak. Az előadóval riport formájában volt feldolgozva az adott téma. Jó légkörben, nagy érdeklődés mellett zajlottak az esték. Ezt a módszert szeretném itt folytatni, de ezt csak a vírus utáni helyzetben lehet. Addig én tanulom a zoomos módszert.

Volt-e már valami nagyon emlékezetes, szívmelengető tapasztalatod az új gyülekezeteidben?

A szomszédokkal való megismerkedések voltak az első élmények. Nem volt netünk, próbáltunk az egyik szomszédtól szívességet kérni. Kedves volt, és segítőkész. Azóta is szuper a kapcsolat. A gyülekezetek is nagy szeretettel fogadtak bennünket. Sok-sok segítséget kaptunk és kapunk azóta is. A városban, ahol élünk, igyekszünk bemutatkozni, kik vagyunk, honnan jöttünk, és miért.

Azért neked nem volt teljesen új ez a hely, sem az itteni testvérek. Szerinted mi változott a körzetben, mióta a legutóbb itt laktatok?

30 évvel ezelőtt Tiszavasváriban és Újfehértón laktunk. Az idősebbek azóta már elaludtak az Úrban. A velünk egykorúakkal is újra kell építeni a barátságot, hiszen ezek akaratlanul is meglazultak. Ezzel együtt sok új tag is van, akiknek szintén örülünk. A legnagyobb változás Hajdúböszörményben van. Új hely, új imaház. Még sok befejezésre váró feladat volt és van. Nemrég kaptuk meg a használatba vételi engedélyt. De a legnagyobb feladat az, hogy megteljen ez a szép imaház Isten országának gyermekeivel. Még nem tudom, hogyan fog megtörténni. Hiszek a csodákban, Istenben, az őérte végzett munka jutalmában.

Három gyereketek van: Anett, Peti és Dani. Ők nem költöztek veletek, ketten jöttetek ide Sacival. Mit tudsz tanácsolni azoknak a házaspároknak, akik hasonló életszakaszban vannak, hogy ismét maguk maradtak a férjükkel-feleségükkel otthon?

Egyszerre nehéz és izgalmas ez. A lelkészek élete nem egy normál életforma. Mi nem akkor vagyunk otthon, amikor mindenki más otthon van. Normális esetben a gyerekek repülnek ki, nálunk a szülők repültek el, mi robbantottuk fel a családi életünket. Nem tudom még felmérni ennek a következményeit, de a súlyát érzem. Remélhetőleg kettőnk kapcsolata fejlődni fog. Még nem volt alkalmunk ezen dolgozni. A költözködések terhe, anyósóm halála, a COVID-os betegségem miatt csak felfelé néztünk, egymásra alig. Bízunk abban, hogy nyugvópontra kerül az életünk, és lesz idő a fontos és lényeges dolgokra is.

Szerinted hogy lehet lelkileg jól megbirkózni a járványhelyzet kihívásaival?

Egy kedvenc bibliai történetem a szerecsen komornyik keresztségi története. A végén van egy apró megjegyzés, aminek mégis óriási jelentősége van: „Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadta Filipet, és többé nem látta őt a komornyik, mert továbbment az útján örömmel.” (ApCsel 8:39)

„Ez az etiópiai férfi képviseli az emberiség nagy csoportját. Embereket, kiket olyan misszionáriusoknak kell tanítaniuk, mint amilyen Fülöp is volt, aki hallgat Isten szavára, és oda megy, ahová küldi. Sokan olvassák a Szentírást, de nem fogják fel igazi értelmét. Férfiak és nők mindenfelé vágyakozva tekintenek az ég felé; imák, könnyek és kérdések fakadnak fel azon emberek lelkéből, kik világosság, kegyelem és Szentlélek után áhítoznak. Sokan állnak Isten országának küszöbén, és csak arra várnak, hogy oda begyűjtessenek.” (Ellen G. White: Az apostolok története, Az evangélium Samáriában című fejezetből)

Természetesen áldás a közösség, a család, az egészség, a pénz. De ha ezek eltűnnek, mi marad? Mikor erősödünk meg már annyira, hogyha egyedül maradunk is, megálljunk a hitben és az igazságban? Talán ez járvány rádöbbent bennünket, mennyire gyengék és esendők vagyunk. Testi-lelki értelemben egyaránt. Csak két biztos alap van ebben a világban. Az egyik itt, a földön van: Krisztus keresztje. A másik a menyben: az Isten trónja. Minden más recseg-ropog. Elmozdulnak, pedig biztosnak hittük. A megélhetésünk, az egészségünk, a családunk, a gyülekezetünk.

Adja Isten, hogy az Ő műve befejeződjön hamar. Legyünk Filepek, akik oda mennek, ahová az Úr küldi őket. Legyünk komornyikok, akik egyedül is örömmel mennek tovább útjukon az Isten országa felé.

 

Köszönöm szépen, Laci, az értékes gondolatokat, és sok erőt, áldást kívánok neked az új körzetedben és a testvéreknek is a gyülekezeteidben!

Czinkota Orsolya

 

 


 
2020_11/2

Keresés a cikkek között

További új cikkek

„Megtanítalak az útra, amelyen járj.“

Tovább az úton a cél felé!

2021. Június 28.

A Tiszavidéki Egyházterület egy újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. június 20-án, amikor a gyülekezetek küldöttei megválasztották az egyházterület vezetőtestületét a következő négy évre.

Isten drága gyermekei
-

Így kedveskedtünk a gyerekeknek Gyulán

2021. Június 28.

Május 8-án a gyulai gyülekezet megnyitotta kapuját mindazok előtt, akik már régóta vártak erre a napra.