Idén több prédikátor is új körzetet kapott, erről kérdezem most Kovácsné Bokor Saroltát. Saci, a nyár végén kerültetek új helyre. De honnan is jöttetek pontosan, és hova költöztetek a férjeddel, Lacival?
Csongrád megyéből érkeztünk, ahol az ott töltött évek alatt több gyülekezetem is volt: Hódmezővásárhely, Szentes, Földeák, Deszk és Szeged. Makó, Csongrád és Sándorfalva kivételével végigjártam a Csongrád megyei közösségeket, de ahol nem voltam körzeti lelkész, azokban is hirdettem az Igét. Mi most Hajdúböszörményben lakunk, az új gyülekezetem Hajdúhadház és Újfehértó, valamint a hajdúnánási és a tiszavasvári misszióterület.
Milyen szolgálatokat végeztél az előző helyeden? Ezekből mit szeretnél mindenképpen átmenteni ide?
A gyülekezeti misszió szempontjából jelentős szerepet töltött be az életmódklub, ami évek óta működik (ez táplálkozásról és mentálhigiénéről, mozgásról és életritmusról szólt), az oda járó érdeklődők a későbbiekben becsatlakozhattak a bibliakörbe. Az életmódklub volt az inkubátor, a kapcsolatépítő lehetőség, ebből sokan velünk tartottak a bibliakör szervezésekor, ami kiváló alkalom a kiscsoportos bibliatanulmányozásra. Ez pont az a kis közösség, amire a ma emberének szüksége van: ahol megoszthatják az életük küzdelmeit egymással, befogadják a másik embert, és közösségre találnak. A mostani korban ez az elsődleges szükséglete az embereknek, és ha ezt betöltjük, akkor nyitottá válhatnak a lelki dolgokra is.
8 évig végeztem hitoktatást Csongrád megyében: volt olyan tanév amikor 26 gyerek is adventista hittanra iratkozott be a különböző általános iskolákban. Korábban Békés megyében tanítottam másik 8 éven át. A hittantanítást apró lépésekkel kell felépíteni, emiatt évek munkáját jelenti, míg a szülők és a gyerekek kapcsolódnak a hitoktatóhoz. Jelenleg itt nincs olyan gyerek a körzetemben, aki kért volna adventista hitoktatást, de remélem, ez majd változni fog.
Most a bibliaköröket próbálom megszervezni. Már működik egy hetente találkozó ifjúsági csoport Tiszavasváriban, az újfehértói csoportot épp próbálom megszervezni, de Hajdúhadházon is szeretnék valamit tenni a közösséggé kovácsolódásért. A vírus eléggé megnehezíti a dolgunkat, mert személyes kapcsolatra van szükség ahhoz, hogy később akár az online bibliakör is intimmé válhasson. Új lelkészként még idő kell a személyes kapcsolatépítésre a testvérekkel, ennek hiányában az online felület kihívást jelent.
Volt-e már valami nagyon emlékezetes, szívmelengető tapasztalatod az új gyülekezeteidben?
Vannak, akik elmaradtak ezekből a közösségekből, egyre kevésbé jártak az idők folyamán, és ahogy elkezdtem látogatni őket, látom a szikrát a szívükben, hogy visszatalálhatnak. Látom, hogy megvan bennük vágy, nem aludt ki belőlük a hit tüze. Nagyon szívmelengető érzés, hogy még van remény.
Azért neked nem volt teljesen új ez a hely, sem az itteni testvérek. Szerinted mi változott a körzetben, mióta a legutóbb itt laktatok?
30 éve éltünk itt. Akkor Tiszavasváriban és Újfehértón laktunk. A gyülekezetek egykori oszlopaiból már csak néhányan élnek, olyanok, akikre felnéztünk, akiktől tanultunk. A többiek meghaltak. Mára kb. 80–90 évesek… lennének. A velünk egykorú fiatalok felett is eltelt 30 év... Így sok ismeretlen arccal találkozunk, hála Istennek. A diakónusvezetőket kértem meg a látogatások szervezésre, ők ismerik a pillanatnyi szükségleteket leginkább. Sokat jelent, hogy alkalmanként együtt indulunk látogatni velük. Én így szeretnék mélységében megismerkedni az új körzetemmel, hogy látogatok.
Három gyereketek van: Anett, Peti és Dani. Ők nem költöztek veletek, ketten jöttetek ide Lacival. Mit tudsz tanácsolni azoknak a házaspároknak, akik hasonló életszakaszban vannak, hogy ismét maguk maradtak a férjükkel-feleségükkel otthon?
Az egymás felé való utat kell kidolgozni, jól működővé tenni nekik. Most több közös szabadidő van, ezt együtt kell tölteni sok beszélgetéssel, közös programokkal, kirándulások szervezésével. Így újra föl lehet fedezni egymást.
Szerinted hogy lehet lelkileg jól megbirkózni a járványhelyzet kihívásaival?
Most kevesebb a gyülekezeti alkalom, és vannak, akik egészségi állapotuk, egyéni döntésük vagy a járvány valós veszélye miatt nem jönnek imaházba. Azt látom, hogy vannak, akik emiatt távolodnak. Tápláláshoz szoktak, talán maguk nem táplálkoznak megfelelően, önállóan. Természetes, hogy a közösség megtapasztalása nélkül az összetartozás érzése megkopik. Szükségünk van egymásra.
„Nem csak kenyérrel él az ember…” – ezt Jézus mondta. Ha neki szüksége volt az Igére, akkor nekünk is szükségünk van rá. Fontos, hogy mi magunk vegyük kézbe és kutassuk. Ha olvassuk a reggeli dicséret blogot, a Mai Ige napi áhítatos olvasmányt vagy ehhez hasonlókat, az nagyon hasznos és építő. Miért ne táplálkozzunk csakis más kincséből? Hallgassuk, nézzük, forgassuk magunkban, mert ez lelki táplálék. De ha fel akarunk nőni, akkor magunknak is el kell kezdenünk az Ige „feldolgozását”. Nem pótolhatja mások gondolata azt, amikor én nézek utána egy Igének, én értek meg egy összefüggést Isten Szavából. Amikor felfedeztem egy ilyet, nincs annál nagyobb öröm a szívben. Mert az Ige megtartó erő.
Köszönöm az idődet, Saci, és sok erőt, áldást kívánok neked az új szolgálati területeden és a testvéreknek is a gyülekezeteidben!
Czinkota Orsolya
2021. Június 28.
A Tiszavidéki Egyházterület egy újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. június 20-án, amikor a gyülekezetek küldöttei megválasztották az egyházterület vezetőtestületét a következő négy évre.
2021. Június 28.
Május 8-án a gyulai gyülekezet megnyitotta kapuját mindazok előtt, akik már régóta vártak erre a napra.