Egy cserkész naplója

Egy cserkész naplója

(részlet: 2020)

Isten drága gyermekei, Szerző: Hadházi Eszter-Lakatos János - Szeptember 08. 78

Augusztus 6., csütörtök
Délután egy óra körül érkeztünk meg társainkkal Eger mellé, a Berva-völgyi cserkészparkba. Itt rendezte meg 24. csapattáborát az 1942. sz. Michnay László cserkészcsapat. Amikor mindenki összegyűlt, megjelentek a rekviráló „nyilas” csapatok. Miután értékeink nagy részét elvették, megpróbáltak elirányítani minket a közeli gettóba. Útközben egy kedves adventista lelkész barátja elküldött a Székely Bertalan utca 13-ba, ahol a lelkész – Michnay László – leánya fogadott minket. Miután meggyőződtünk róla, hogy mindenki épségben és egészségben megérkezett, gyorsan elbújtattak bennünket, kiket a pincébe, kiket a karzat alá. Innentől kezdődött kalandos bujkálásunk. Eligazításunk után, amin kiderült, hogy csendben-rendben kell lennünk, egy halk kis méta következett. Az estét egy cserkészeknél megszokott tábortűzzel zártuk.

Augusztus 7., péntek
A mai reggelen mindenki izgatott volt. Vártuk a találkozást egy bátor és érdekes egyénnel. Személyesen Michnay Lászlóval, aki meghozta nekünk az „új világba” vezető útleveleket, mindenkinek személyre szólóan. Nem sokkal később el is indultunk, kijátszva a nyilas határőröket, bár néhány társunkat elkapták, de később ők is kijátszották az őrök éberségét, és utánunk futottak. Hosszas tévelygésünk közben jutott idő métacsatákra is. A játék után csapatunk két részre szakadt, voltak, akik rövidebb úton indultak el, ők egyenesen az új hazába mentek. A másik csapat még tett egy pár kilométeres kitérőt Szarvaskőre, és megtekintették a régi vár romjairól a kilátást, ami pazar volt. Végre mind megérkeztünk új hazánkba (visszaértünk a túráról), ahol gyorsan leellenőrizték útleveleinket, és be is engedtek. Érkezésünk örömére hatalmas lakomát csaptunk vacsorára.

Augusztus 8., szombat
Szombaton végre már nem kellett tartanunk a járőröző nyilasoktól sem. Áhítat után korosztályokra bontva beszélgetések következtek érdekes, elgondolkodtató témákról. A délután folyamán egyéni beszélgetésekre került sor. A nap végét megkoronázó tábortűz után egy fergeteges hangulatú táncházat tartott Rácz Fanni és Dóri. Ez hatalmas élmény volt mindenki számára.

Augusztus 9., vasárnap
A reggeli áhítat után következett a csapat és az őrsök fotózása. Ezek után mindenki, aki tudott, segített a táborunk építményeit lebontani. Zászlólevonás után könnyes búcsút vettünk egymástól, de nem csüggedtünk, mert tudtuk, hogy hamarosan – az ősz kezdetével – újra találkozunk.

 

Hadházi Eszter
Lakatos János

Hajdúhadház

 


 
2020_09/1

Keresés a cikkek között

További új cikkek

Kitekintő
Új

Vastag füstréteg, amíg a szem ellát…

Október 19.

Most is jól emlékszem rá, hogy milyen mélyen érintett, amikor tavaly az amazonasi esőerdőket vagy éppen az Ausztráliát érintő súlyos tüzekről hallottam. Minden nap imádkoztunk itthon... Akkor még nem gondoltam arra, hogy egyszer én is érintett lehetek.

Ötletek a misszióra
Új

Megbillent a világ

Október 19.

A feladatunk most nehezebb, mint bármikor, hiszen a járványügyi helyzet rendkívüli kihívásokat okozott. A változások mindenkire hatással vannak – ha ehhez nem tudunk rugalmasan igazodni, ha elakadunk egy-egy fejlődési fázisban, akkor sűrűsödnek a konfliktusok...