A tizedfizetés kiváltság (május 23.)

A Bibliában Isten úgy ismerhető meg, aki minden hatalmát arra használja fel, hogy megteremtse azt, ami nekünk jó. A Biblia azt is megtanítja nekünk, hogy ezt az alapvetően boldog állapotot azzal veszítettük el, hogy másra kezdtünk hallgatni, mint Istenre, és ez a másvalaki rávett bennünket arra, hogy a saját vágyaink szerint akarjuk elérni azt, amit Isten akart nekünk adni.

Isten nem mondott le rólunk csak azért, mert mi nem értettük meg Őt. Az Úr elénk állt, kifejezte, hogy megérti rászedett állapotunkat, és vissza akar szeretni magának minket. Ennek a történetnek a folytatása a kereszt eseménye, Jézus feltámadása és visszajövetelének ígérete.

Krisztus önmagát adja értünk, szolgál minket, és mindannyiunknak felkínálja, hogy fogadjuk el a megváltását. Nem kényszerít minket szeretetének elfogadására. Isten mindent szeretetében kínál fel vagy kér tőlünk.

Így hasonló módon a tized rendelkezését is a mi áldásunkra ajánlja fel. Malakiás 3:10 gondolatát is ezzel a szándékkal mondja nekünk. Felajánlja gondviselését, túláradó áldásait. Ugyan azt is mondja, hogy becsapnunk Őt nem lehet, nem tehetünk színből semmit, és az Ő szeretetét komolyan kell vennünk.

A tizedben felkínálja, hogy ha kiváltságnak érezzük, hogy visszaadhatunk neki abból, amit tőle kaptunk, akkor mindezt hálás szívvel tehetjük meg.

Felhívás: Amit adni akarunk Istennek, azt hálás szívvel tegyük!

Gyűjtsük egybe hálás szívvel hozott tizedeinket és adományainkat, majd imádkozzunk!

Fontos rituálé (május 30.)

A kiemelt alkalmak, mint például a házasságkötés, diplomaosztó vagy temetés, fontos formalitások, amelyek ünnepélyességükkel segítenek feldolgozni életünk különböző változásait. Gyermekbemutatások, keresztségek, családi áhítatok és a gyülekezeti szombatok hasonlóképpen elengedhetetlenek lelki életünk növekedéséhez.

Ha például szombaton együtt vagyunk a gyülekezeti közösségben, akkor négy dolgot is teszünk: 1) mint közösség imádkozunk együtt teremtő és megváltó Istenünkhöz, akihez mindannyian tartozunk; 2) énekben dicsőítjük együtt Istent, mert méltó rá, és nekünk is jólesik közösen kifejezni hálánkat; 3) közösen tanulmányozzuk Igéjét, felidézzük, hogy mennyi mindent tett Jézus értünk; 4) visszaadunk a mennynek valamennyit abból, amivel Ő ajándékozott meg minket, és anyagilag is erősítjük saját közösségünket.

Ünneplésünkben ez a négy elem mind hangsúlyos. Annak ellenére, hogy ezt hetenként tesszük, figyeljünk oda, hogy ne legyen egyik eleme sem csupán formális!

Emlékeztessük magunkat arra, hogy a mindennapi élet forgatagából ki kell emelkednünk, gondjainkat félre kell tennünk, és céltudatosan Jézusra kell fordítanunk a figyelmünket, aki a mi Teremtőnk és Fenntartónk, aki meg akar őrizni minket örök országa számára.

Felhívás: Kérjük az Urat, hogy tegye világosabbá előttünk, hogy Ő az, aki rólunk gondoskodik, és ajándékaival elhalmoz bennünket.

Gyűjtsük egybe hálás szívvel hozott tizedeinket és adományainkat, majd imádkozzunk!