Az elmúlt évek sok örömöt és áldást adó sótartóival ellentétben, ahol több százan összegyűlve személyes beszélgetésekkel is frissülhettünk egymás tapasztalataiból, az idei alkalom más módon nyújtott erőt.
Hálát adunk Istennek, hogy az általa elhívott testvérek használták a tőle kapott talentumaikat, és szolgálatuk által lehetőség volt az online térben többféle módon követni a Tiszántúli Egyházterület által szervezett szombatot 2020. április 4-én.
Délelőtt a TET tisztviselői (Dankó Ferenc titkár, Hegyes-Horváth Géza elnök és Szőllősi Árpád kincstárnok) beszéltek röviden a nap címéül választott ErŐ-Forrás jelentéséről és jelentőségéről, a saját életükben megmutatkozó Erő erejéről: arról a szeretetkapcsolatról, amely Istent és embert összeköt.
Biztató szavaik után Simon Csaba lelkész nem csupán megnyitotta az Isten Igéjére szomjazó hallgatók fülét, hanem – az Írott Igét összekötve saját tapasztalataival – tovább táplálta lelkesedésünket. Érdeklődve fogadtam bátorító szavait úgy a nehéz helyzetben való kitartásra, mint arra is, hogy az Úr útmutató bölcsességének segítségével saját, személyes missziós lehetőségeinket felismerjük, és azt rendületlenül tegyük.
Szívem készséges volt ezután Suhaj Renáta lelkész gondolataira, aki az ima kapcsán hangsúlyozta a „hogyan” szavunkat: mivel csak a minőségi ima lehet igazán mély, így fontos, hogy Isten legyen az ima középpontja, és az ne elsősorban rólam szóljon. Ne mi méricskéljük lelki kisbírónkkal imánk szavait, hanem őrá figyeljünk, hogy meglássuk: miben adja békességét nekünk (lásd: János 14:27).
A délelőtti istentisztelet előtt Dankó Ferenc vezetésével tömören átismételve az eddig újragondolt kulcsszavakat foglalhattuk össze magunkban: bizalom, erőforrás, menedék, igazság, élő kapcsolatok, szelíd alázat, lelki csöndesség, Istennel töltött idő, szolgálatban kapott békesség. (Ekkor a zoomos felületen félszáz eszközzel voltunk jelen – az Úr tudja, hogy melyiknél még hányan.)
11 órától a Németországból kapcsolódó lelkész, Szabó László szavai emlékeztettek arra, hogy bár most mindannyian saját otthonainkban, mégis egy Lélekben egymással közösségben, együtt vagyunk – hiszen a gyülekezeti közösség nem egy épületet jelent.
Az elmúlt hetek mindennapjait uraló „korona” szót a másik oldalról járta körül prédikációjában. Olyan mai emberekről szólt, akik munkájuk által kapcsolatban vannak a veszéllyel, mégis szelíd hűséggel teszik a dolgukat – akár háttérben, „láthatatlanul” tevékenykednek, akár sok ezer embert „megmozgatva”. (Mint a betegekkel túlterhelt madridi kórházi orvos, aki felismerve saját emberi és szakmai korlátait, de hivatástudata és a betegek iránti empátiája arra késztette, hogy számukra bátorító levélírásra buzdítson idegeneket. E felhívásra napokon belül több tízezer postai levél érkezett meg az ezerötszáz beteg kezébe…)
Szabó László (Dávid és Jonatán példáján) a jelenlegi, teljesen megváltozott világunkban az emberi kapcsolatok megtartó erejét hangsúlyozta, felhívva a figyelmet arra, hogy önmagunkba tekintsünk: milyen a saját erőforrásunk, hol tartunk lelkierő kapcsán? Van-e érzékenység bennünk embertársaink iránt, és van-e belső erőtáplálékunk, amivel (AKIVEL) mi, adventista hívők mások felé tudunk elindulni ebben a nagy szükségben?!
A koronavírus tehát nem csupán veszély, hanem: esély! Esély, azaz lehetőség a nyitásra, az adásra. Hogy életünk minden területén ne csupán hallgatói, fogyasztói legyünk az Igének, hanem tevékeny bizonyságtevői is! Vajon tudunk-e adni minél többeknek ebben a helyzetben önzetlen szeretetből? Abból a szeretetből, amely általa erősödhet és növekedhet bennünk továbbadni való vággyá? Átengedjük-e a Szentléleknek alázattal magunkat úgy, hogy hitünkben vele feltöltekezve másokat biztatással bátorítsunk?
Szabó László megvilágította, hogy amiként egy gyertya önmagában csak egy eszköz, ami a sötétben nem látszik. De ha van tűz, akkor a gyertya „életre kel”, és másoknak is világíthat. Segítsen a mi Istenünk Szentlelke, hogy felismerjük: milyen reményt tudunk adni biztató fényként embertársainknak! Hogy olyan gyertyák lehessünk, akikben kitartóan ég a vágy az Ő szeretetének simogató melegére, és nem csupán a világításra, hanem az Ő nyugalmat adó békességének másokkal való megosztására! Hiszen a szeretet az egyetlen dolog, ami csak nagyobb lesz, ha megosztják.
Szabó László a délutáni alkalom a másfélszáz (zoomos felületen) bejelentkezett hallgatót emlékeztette a délelőtt elmondottakra: a gyülekezet nem egy épület, ahol formális egymás mellett ülés közben végighallgatják a prédikációt, hanem az Ige szerint Isten háza népe az a gyülekezet, ahol aktív, egymással törődő élet folyik a mindennapokban.
A jelen helyzet (vírus) által kapott (online) lehetőségek több oldalát megragadva szolgálatát interaktívvá tette, aktivitásra serkentve a (képpel és/vagy hanggal) jelenlévőket. Igehelyek beolvas(tat)ásával 3 kérdést jártunk körül az Igék szerint: mi is a gyülekezet, ki a gyülekezet tagja, és mi Isten szerint a gyülekezeti tag feladata?
Az otthonokban egyénileg fellapozott Bibliák igehelyeit e módon nem a megszokott, formális közösségben ülhettük végig, hanem egy központi szereplőre, Jézusra nézve, az Ő Igéi alapján gondolkodhattunk hangosan a hűséges szolgálatról, a sáfárságról, a felelősségről, egymás építéséről.
A „megmozgatott” közösség László vezetésével összegez(het)te magában a 3 kérdésre azt a választ, amely nem maradhat titokban olyan testvérek előtt sem, akik alkalmasint nem vettek részt ebben az online együttlétben… Mert az a gyülekezet Isten háza népe, és azok annak igaz tagjai, akik a tőle kapott lelki adományokkal bölcsen iparkodnak sáfárkodni azzal a céllal, hogy mások is épüljenek. Ez pedig csak kitartó hűséggel az élő, isteni Erőforrásból táplálkozva lehetséges.
S hogy mennyire jelenvaló a mi Istenünk, azt a szombat délután további részében is megtapasztalhatta a testvéri közösség, hogy a technikai eszközök és az azokat kezelő szolgálattevők egyaránt az Úr eszközei: a nagycsoportos közösség kiscsoportosra redukálódva (20–25 főre) oszthatta meg egymással a jelen karanténhelyzet által generált esélyek, lehetőségek saját, egyéni és gyülekezeti szintű gyakorlatai módszereit.
Az egymást építő, tanulságos tapasztalatok után László ismét az egybegyűlt, nagy közösséggel gondolta(tta) át a hit fejlődésének 4 szakaszát úgy, hogy az Úr szavaira helyezte a hangsúlyt: hiszen a mások felé fordulással a misszióban nem mi adunk hitet, mi csak eszközei lehetünk Istennek abban, hogy embertársaink gondolataiban, környezetében szavainkkal, cselekedeteinkkel, hozzáállásunkkal mennyei magot vethessünk.
Annak bizonyságára pedig, hogy az Úr őrizője és örömteli cselekvője is az ilyen szolgálatoknak, rövid videóbejátszásokban ismerkedhettünk meg már így működő kiscsoportokkal (ők rendszeres telefonos „házi csoportok”, lelki támogatói körök, sms- vagy e-mail-üzenetek stb. által tartják a kapcsolatot). Az ő lelkesedésük buzdítson minél többünket arra, hogy így tevékenykedve hitünk ne heti egyszeri illékony kámfor legyen!
Szabó László záró gondolatait Isten Igéi alapján ismételhettük át a hit (m)értékéről, és eleveníthettük föl a biblia szavaiból Jézus hitserkentő módszereit:
– egyszerű szavak, az adott helyzethez kapcsolódó példázatok a mai nyelvnek érthetően,
– a közös étkezés most csak online módon, többnyire Isten Igéjéből együtt táplálkozva valósulhat meg (és bár a vendégszeretet gyakorlása egy ideig nem közös asztalnál zajlik, a Lélek a mással együtt érző szívet elvezeti ennek másként való megnyilvánulásaira!), és
– a jézusi, meghallgatni tudó, értő figyelem jelen van, és nem csupán észreveszi a szükséget, hanem felismeri és teszi a segítség aktuálisan kellő formáját.
A képzési nap végét kiscsoportos munkával zárva épülhettünk egymás tapasztalataiból, ötleteiből a missziós lehetőségek kérdésében, nem feledve: csak az Isteni ErŐ-Forrás, a Szentlélek vezetése segíthet a megfelelő utak megtalálásában. (A kiscsoportos munkák 5–6 csoportban, kb. kéttucatnyi résztvevővel zajlottak a zoomban.)
Add Istenünk, hogy ne feledjük: a fény forrása te vagy, Urunk Jézus! Segítsd Szentlelked vezetésével, hogy a te utadon járva igazságod szerint, tevékenyen éljük mindennapjainkat! Tartsd ébren a figyelmünket arra, hogy a te erőforrásodból merítsük azt a szeretetet, amelyet szelíd alázattal, bölcs bátorsággal, igény és szükség szerint oszthatunk meg másokkal! Segítsd felismerni a benned bízóknak azt az ajándékodat, amiben felismerhetjük a te akaratodat velünk! Tied a dicsőség a te óriási áldozatodért és csodáidért, ahogyan téged mutat be minden kicsiny gyertyaláng is, amely messziről nem látszik, de a közelben melegít is. Ámen!
Mezei Ibolya
Debrecen, „A” gyülekezet
2021. Június 28.
A Tiszavidéki Egyházterület egy újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. június 20-án, amikor a gyülekezetek küldöttei megválasztották az egyházterület vezetőtestületét a következő négy évre.
2021. Június 28.
Május 8-án a gyulai gyülekezet megnyitotta kapuját mindazok előtt, akik már régóta vártak erre a napra.