Beszámoló a gyulai adventista szeretetotthon életéről karantén idején

Beszámoló a gyulai adventista szeretetotthon életéről karantén idején

Isten drága gyermekei, Szerző: Balog Andrea - 2020. Április 20. 1104

Karantén az idősek szemszögéből: Minden megváltozott!

Elfogytak a csomagok, elmaradtak az újságok, a levelek később érkeznek. Nem lehet kimenni a városba vásárolni. A családot csak időnként láthatják az ablakból. Ez azoknak igazán nehéz, akiket eddig hetente többször látogattak. Minden lelassult. Csak ápolókat és takarítókat látni, akik naponta többször és mindent fertőtlenítenek, de már rohannak is tovább. Nincs idejük leülni és beszélgetni az idősekkel. A lakók napjaik legnagyobb részét a szobáikban töltik, talán ez a legnehezebb a második hónap végén. A szobákban kell tartózkodni, csak a napi mozgás- és napfényigény érdekében mozdulhatnak ki. Nem használhatják a zsebkendőiket, helyette papír kell legyen kézközelben, gyakran kell kezet mosni és szellőztetni.

Van, akinek ez nem okoz gondot, sőt, örül, hogy a szobában szolgáljuk fel az ételt, hogy a hangszórón hallgathatja az istentiszteletet, és mindent megkap úgy, hogy nem kell tenni érte egy métert sem. De azok a lakók, akik aktívak voltak – akik minden foglalkozáson, áhítaton, énekórán, tornán, felolvasáson, memóriatréningen részt vettek, akik azzal kezdték a napot, hogy sétáltak kint az utcán, vagy átmentek a szomszédba, és együtt imádkoztak vagy segítettek a másiknak beágyazni –, azok most kezdenek elcsüggedni, amikor újra és újra elmondjuk, hogy most ezt nem lehet. Mert sajnos úgy nem lehet, ahogy eddig. Óriási feladat ebben az időben minden igényt kielégíteni, megfelelni minden elvárásnak. Most még jobban érzékeljük, hogy a hozzátartozó jelenléte, a családi kapcsolatok, a látogatások milyen fontosak az időseknek, és mennyire nehéz ezt pótolni számukra.

Igyekszünk alkalmazkodni a lehetőségekhez, és a kereteket betartva időnként – a közösség építése céljából, az elmagányosodás elkerülése érdekében – találkozásokat szervezni. Hetente sikerül tartani közös éneklést, tornát és a többi hőn vágyott programot a szabad levegőn, 2 méteres távolságra egymástól, maszkban. Ezeket az udvaron töltött időket nagyon szeretjük mi is, várjuk az alkalmát, és igyekszünk kiszorítani az időnkből. Mert ilyenkor újra olyan, mint régen. Hálásak vagyunk a napfényért, a nyugalomért, a feltöltődésért, hogy ilyenkor kézzel foghatóan tapasztaljuk a jó Isten jelenlétét.

A szombati istentiszteletre sem gyűlünk össze két hónapja, ezért volt különleges a múlt heti ünnepségünk. Bár nem ebben a formában terveztük pár hónapja megemlékezni a feltámadás ünnepéről, mégis sikerült emlékezetessé tenni az idei húsvétot néhány dolgozó szolgálatával.

Az idősek nem értik, mire ez a nagy felhajtás, ez a sok változás, a szabály, pedig tudják, hogy értük tesszük. Csak legyintenek, hisz ők már túlvannak mindenen. Ők felkészültek, készek, várják a nagy találkozást. Nem ragaszkodnak ehhez a földi élethez, ami olyan sok fájdalmat okoz nekik. Egész másként élik meg, mint mi, fiatalok, akik nem szeretnénk, hogy elmenjenek. Szeretnénk védeni őket, hisz veszélyben vannak Ez elgondolkodtató. Bár nem mindenki érti teljesen a helyzetet, mégis nagyon együttműködőek és segítőkészek mindenben. Hálás vagyok, hogy tanulhatok tőlük.

Ez az érem egyik oldala. Szeretnék beszámolni arról a harcról is, ami hűen tükrözi a helyzet komolyságát. Szeretném, ha bepillantást kapnátok a küzdelemről, amit folytatunk, azért, hogy mindent megtegyünk, amit az ember meg kell tegyen.

 

Karantén a dolgozók szemszögéből

Két hónapja, hogy elkezdtük a készülődést azzal, hogy bezártuk a nagykaput a látogatók előtt. Úgy érezzük, ez volt az első legfontosabb döntés, amikor még nem is sejtettük, hogy mi vár ránk. 2–3 hónapra terveztük, de ma már nem látjuk a végét. Ez még csak az eleje a történetnek. Lassan véget ér a felkészülés ideje, és kezdődik a harc. Fegyverzetünk nagyon hiányos, és még nem állunk készen, de minden tőlünk telhetőt megteszünk.

Amikor kiderült számunkra, hogy nincs lehetőség beszerezni az alapvető minimális védőeszközöket, az egyszerhasználatos orvosi szájmaszkokat, nem eshettünk kétségbe. Gyorsnak, kreatívnak, hatékonynak és főleg higgadtnak kellett lennünk, amik vészhelyzetben a legfontosabb erények. Egy napon belül elkészült mikroszálas porszívózsákból az első maszk, amit minden dolgozó maga készített el a saját méretére. Pár nap múlva továbbfejlesztettük az egyetlen eszközt, ami elengedhetetlen a fizikai védelemhez. Csodálatos, varrott maszkok készültek, melyeket Marika néni (a 90 éves Bondár Gáborné) készített a varrógépével. Marika néni azóta is lelkes önkéntesként, fáradságot nem kímélve, fájdalmak árán is ül a gép mellett, és varr. Időközben együttérezve és a szükséget látva segítségünkre siettek testvéreink: Balogné Süli Betti Medgyesegyházáról és Juhász Gézáné Icu Hidasról, akik elegendő mennyiségű textil szájmaszkot varrtak, mellyel hozzájárultak ahhoz, hogy már a lakóknak is jusson védőeszköz.

Ez a fegyverzetünk egyik legfontosabb darabja, de a többit is helyettesítenünk kell, mert az eddig könnyen, filléres áron beszerezhető védőfelszerelések eltűntek a boltokból, vagy tízszeres áron érhetők el. Jelenleg a hódmezővásárhelyi családi bölcsiben dolgozó, munkanélküli testvéreink felajánlásaként olyan overálok készülnek, melyeket a fertőzésgyanús, elkülönítő szobákban kell használniuk az ápoló és takarító kollegáknak.

Szükségünk van fertőtlenítőszerekre is a másik védvonal kiépítéséhez, amiket szintén vadászni kell, sokat kell várni rájuk, és nagyon drágák. Szükség esetén ezeket is helyettesítettük régi, egyszerű, de hatásos szerekkel.

Ez még csak a felkészülés időszaka, de elkészültek a tervek a zárlat idejére is, amikor a fertőzés begyűrűzik az intézménybe. Ezt nagyon nem szeretnénk, ha bekövetkezne, ezért ma mindent megteszünk, hogy ne így legyen. A fokozott védekezés miatt a védőfelszerelések használatával minden területen nehezebb és több lett a munka, és arra számítunk, hogy hamarosan még keményebb lesz. A takarítók, a kisegítő munkakörök munkája az ápolókéhoz hasonlóan felértékelődött. Minden területen áldozatos, kitartó és lelkes munkaerőre van szükség. Igazi csapatmunkára van szükség, ahol minden résznek együtt kell küzdenie az egész érdekében. Mindenkinek komolyan kell venni a helyzet súlyosságát, és felelősen kell harcolniuk minden erejükkel.

Ehhez elengedhetetlen, hogy lelkileg is felkészülten, szilárdan álljunk a harcmezőre. Nem könnyű, de csak így győzhetünk! A legbiztosabb fegyverzetet kell felöltenünk. Hiszem, hogy ha volt olyan köztünk, akinek nem voltak birtokában ezek a lelkifegyverek, most rátalálnak ezekre, melyek erőt és biztonságot fognak adni a nagy küzdelemben. Hisszük, hogy oltalom alatt vagyunk, de az Isten tudja, hogy mi válik a javunkra. Bízunk abban, hogy nem kell veszteségekkel szembenéznünk majd, hogy megkímél bennünket a jó Isten attól, hogy szenvedni lássuk időseinket. Mindent megteszünk azért, hogy ők és mi is ebből a küzdelemből győztesként jöjjünk ki. A lelki felkészülési időnk is lassan lejár.

Köszönet az eddigi imáitokért, az együttérző megkeresésekért, a felajánlásokért és a tevékeny támogatásért! Ha valaki szeretne még valamivel hozzájárulni a lakóink és a dolgozók öröméhez, szeretnélek bátorítani benneteket, hogy legyetek kreatívak! Szükségünk van a kívülről jövő erősítésre! Csak néhány ötlet: gyerekek és felnőttek írhatnak, rajzolhatnak a lakóknak, a dolgozóknak lelkesítő üzeneteket; készíthetnek ajándékokat vagy hanganyagokat, amit a mikrofon segítségével közvetíteni tudunk.

Gondoljatok ránk, és imádkozzatok értünk! Hisszük, hogy a mindenható Isten ura a helyzetnek, és minden a javunkra van!

 

Balog Andrea intézményvezető
Andrea telefonszáma: 06-70/278-85-84
E-mail-cím: adventistaszeretetotthon@gmail.com
Postázási cím: 5700 Gyula, Kálvária tanya 11.

 


 
2020_04/2

Keresés a cikkek között

További új cikkek

„Megtanítalak az útra, amelyen járj.“

Tovább az úton a cél felé!

2021. Június 28.

A Tiszavidéki Egyházterület egy újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. június 20-án, amikor a gyülekezetek küldöttei megválasztották az egyházterület vezetőtestületét a következő négy évre.

Isten drága gyermekei
-

Így kedveskedtünk a gyerekeknek Gyulán

2021. Június 28.

Május 8-án a gyulai gyülekezet megnyitotta kapuját mindazok előtt, akik már régóta vártak erre a napra.