A „más juhaim” merrefelé vannak?

A „más juhaim” merrefelé vannak?

Isten drága gyermekei, Szerző: Czinkota Andrásné - 2019. Április 22. 225

Megoszthatom veletek két ismerősünk történetét?

Az egyikükkel házvásárlás kapcsán ismerkedtünk meg 1972-ben, amikor Mátészalkáról költöztünk Debrecenbe. Édesapám meg is állapodott velük, miután megnézte a házukat. Másnap reggel Mátészalkán meglátogatott az eladó bennünket, mert meggondolta magát, mégsem adja el a házat. Szüleim tudomásul vették a döntést – mit is tehettek volna? A bácsi nem ilyen fogadtatásra készült fel, hanem sokkal rosszabbra. Így közelebbről is megismerkedett velünk, megtudta, hogy hívő emberekkel találkozott, akik azért viselkedtek így, és nem úgy, ahogy ő gondolta. Miután Debrecenbe költöztünk, jó kapcsolatba kerültünk a családdal, kölcsönösen látogattuk egymást. A lányuk valamivel fiatalabb volt tőlem. Majdnem egyszerre szültük meg az első gyermekünket. Sajnos ő a szülés után egy évvel meghalt. Egyetlen gyermeke a szülőknek, az édesanyja fájdalma óriási még ma is. 

Ahogy teltek az évek, a feleség rendszeresen járt a gyülekezetünkbe, sőt, már keresztségre is készült, csak a férje nem engedte, hogy megvalósuljon a vágya. Még azt is megtiltotta, hogy látogassuk őket. Ez valameddig tartott is.

Hosszú lenne elmondani, milyen sok próbán ment keresztül a hívő feleség. Édesanyám halála után mi tartottuk a kapcsolatot velük, ennek már 25 éve lesz. Látogatás, telefonbeszélgetések által, attól függően, hol laktunk, és mire volt lehetőségünk. Példabeszédek könyvében van egy Ige erről: „A te atyádnak barátját el ne hagyd...” (Péld 27:10)

Néhány éve a férj meghalt, így a néni már szabadon keresheti a jó Istent. Többször elmondta, hogy „azóta tértem meg. Nem érdekel a világ.” Minden vasárnap templomba megy, és az Európa rádióban hallgatja reggel és este az igemagyarázatokat. A zsoltárokban sokszor talált vigasztalást, kívülről is megtanult már többet.

Most az a vágya, hogy szeretne a gyulai szeretetotthonba bekerülni és 82 évesen megkeresztelkedni.

Közel fél évszázados az ismeretségünk. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy megtartotta a törékeny egészségét a sok nehézség, próba között! Imádkozunk, hogy mielőbb teljesüljön a vágya!

A másik ismeretség a mi részünkről kb. másfél évre tehető, amióta Békés megyében szolgálunk. Ezzel a nénivel évtizedek óta foglalkozik egy eleki hittestvérünk, akitől nagyon sok mindent tanult a Bibliából.

Ő sem fiatal már, hetven fölötti, de súlyos betegségben szenved, több műtéten esett át. Jóformán a lakásban telnek a napjai, ahol a lányával, az unokájával él. Nagyon szeret olvasni, akár a Bibliát vagy hívő irodalmat. Most már azt sem tud valami betegség folytán, így a Pax tévé maradt mint vallásos csatorna.

Minden vágya neki is, hogy megkeresztelkedjen, mert sosem tudja, hazajön-e még a kórházból.

Azért írtam le ezt a két esetet, mert csak a mi ismeretségi körünkben vannak. De nem tudjuk, hogy az országban még hány vágyakozó lélek él, aki szeretne a jó Istennel vagy egy-egy gyülekezettel kapcsolatba kerülni!

Testvérek! Ne felejtsünk el az ilyen vágyakozókért is imádkozni szombatonként és egyénileg, vagy ha vannak a gyülekezetünkben “örök barátkozók”, akkor gondoljuk végig, mit tudnánk tenni még értük, hogy közelebb kerüljenek a jó Istenhez.

Tudom, hogy akiket nem ismerünk, nem látunk, azokról könnyen elfelejtkezünk, de ők is a misszióterületünkhöz tartoznak.

Kérünk benneteket, imádkozzunk ezért a két drága személyért, hogy a jó Isten teljesítse a vágyukat, és megkeresztelkedhessenek! Továbbá ne felejtsünk el könyörögni azokért sem, akik még más akolban vannak!

 

Czinkota Andrásné
Sarkad


 
#2019_04/2

Keresés a cikkek között

További új cikkek

Kitekintő
Új

Vastag füstréteg, amíg a szem ellát…

Október 19.

Most is jól emlékszem rá, hogy milyen mélyen érintett, amikor tavaly az amazonasi esőerdőket vagy éppen az Ausztráliát érintő súlyos tüzekről hallottam. Minden nap imádkoztunk itthon... Akkor még nem gondoltam arra, hogy egyszer én is érintett lehetek.

Ötletek a misszióra
Új

Megbillent a világ

Október 19.

A feladatunk most nehezebb, mint bármikor, hiszen a járványügyi helyzet rendkívüli kihívásokat okozott. A változások mindenkire hatással vannak – ha ehhez nem tudunk rugalmasan igazodni, ha elakadunk egy-egy fejlődési fázisban, akkor sűrűsödnek a konfliktusok...