Amikor Isten ajtókat nyit

Amikor Isten ajtókat nyit

Ötletek a misszióra, Szerző: Bónis Panna - 2019. Március 11. 229

Az elmúlt két hétben a TELSE színjátszó kör (melynek én is tagja vagyok) két fantasztikus lehetőséget is kapott: két hét alatt két városban is hirdethettük Isten Igéjét.

Először itthon, Tiszavasváriban mutathattuk be Eszter történetét. Bár több nehézség is adódott menet közben, Isten mégis megengedte, hogy megtapasztaljuk: az Ő Igéje élő és ható. Rengeteg visszajelzést kaptunk, amik leginkább arról szóltak, hogy akik látták a darabot, különleges békességet tapasztaltak meg, és feltöltődtek tőle.

Egy ilyen előadás a végtelen mennyiségű próbán kívül rengeteg szervezést is igényel. Az egyik ilyen feladat, hogy közönséget kell hívnunk, szerveznünk. Ilyenkor általában felkeressük az iskolákat, a város különböző intézményeit, és a város forgalmasabb pontjaira plakátokat helyezünk ki. Ezek most is megtörténtek, de kicsit megrémültünk, mivel azok, akiket személyesen felkerestünk, vagy nemleges választ adtak, vagy azt mondták, hogy nem ígérnek semmit. Az előadás előtt tartottunk tőle, hogy a 300 férőhelyes színházteremben csupán néhány embernek fogunk majd játszani, azonban újra megtapasztalhattuk, hogy Istennek ezer útja van ott, ahol nekünk már egy sincs. Végül nagyjából 250 széket foglaltak el a nézők. A szereplők hozzátartozóin kívül a város köztiszteletben álló tagjaitól kezdve iskolaigazgatókon, tanárokon, diákokon át a város nehezebb helyzetben lévő lakosaiig sokan eljöttek, így a közönségünk legalább olyan sokszínű társaság lett, mint a színjátszó kör maga. Ez azért is nagy tapasztalat, mivel ebben a városban leginkább a vallástalanság jellemzi az embereket. A település nagyobb része elzárkózik mindenféle olyan program elől, amelynek köze van a kereszténységhez, így különösen jó érzés, hogy ezen a szolgálaton keresztül mégis megnyitja az Úr a szíveket.

A másik fellépésünk Geszteréden volt. Ide az itt élő adventista testvéreink hosszas várakozása és szervezése után sikerült eljutnunk. Már több mint két éve tervezgettük, hogyan tudnánk megvalósítani egy előadást ebben a városban. Végül a település egyik képviselője (aki a debreceni „A” gyülekezet tagja) a helyi iskola igazgatóján keresztül teremtette meg a lehetőséget. A geszterédi testvéreink erőn felül fáradoztak ezért az előadásért, és imáikkal kísérték a szervezés egész folyamatát, és nem hiába. A város apraja-nagyja megmozdult, és még pótszékek is kerültek a művelődési ház színháztermébe, hogy minden érdeklődő beférjen. Itt nagyjából 130–150 emberhez jutott el az üzenet.

Természetesen ez nekünk, a színpad másik oldalán állóknak is hatalmas élmény. Minden előadással újra és újra átéljük a kezdeti nehézségeket, és jó pár akadályt kell legyőznünk, néha úgy érezzük, erőnkön felül dolgozunk egy-egy ilyen előadásért, de mindig arra a következtetésre jutunk, hogy megéri. Érezzük és tapasztaljuk, hogy Isten megáldja a munkánkat, és mindig újabb lehetőséget teremt számunkra. Az előadásokkal pedig mi is átélhetjük a színpadon, hogy miken mehetett át Isten népe, és hogyan visel gondot az Úr az övéiről, hogy a legvégén együtt énekelhessük: „Gyertek, dicsérjük együtt Izrael Szentjét, mert Ő a Megváltó!”
 

Bónis Panna
Tiszavasvári

Tapasztalat egy színházi előadás kapcsán

http://tetinfo.adventista.hu/cikkek/39-a-szinhaz-isten-szolgalataban


 
#2019_03/1

Keresés a cikkek között

További új cikkek

Isten drága gyermekei
Új

Barta Sándorné szülinapja

Szeptember 21.

A kamuti művelődési házban általában evangelizációs előadásokat szoktunk tartani. De nem így volt ez június 21-én. Ezen a napon azért gyűltünk össze az intézmény nagytermében, hogy együtt adjunk hálát Istennek azért, hogy Barta Sándorné Jolánka néni már 90 éve közöttünk van.

„Ez az az út, ezen járjatok.“
Új

Senkit ne hagyjunk magára!

Szeptember 21.

„Mindenre van erőm Krisztusban, aki engem megerősít” – ezzel az alapigével foglalkoztunk a debreceni tanévnyitó istentiszteleten. Bátorítást, erőt vigasztalást meríthettünk a gondolatból, hogy Isten mindig, minden pillanatban készen áll arra, hogy velünk legyen, hogy átsegítsen a kihívásokon...