Létezik az ország szélén egy kis város, amit sokan a béke szigetének hívnak. Hogy nem hallottál még róla? Ez csak azért lehet, mert nem jártál még Sándorfalván, az adventista gyülekezetünkben.
Osvald László a Ki a sótartóból-konferencia végén egy interjúban azt kérdezte tőlem, hogy mi a titkunk: mitől fejlődik a gyülekezetünk, mitől ilyen élő, mitől érzik itt jól magukat azok, akik ide betérnek? – Szeretnéd tudni te is?
Két titok van: az egyik, hogy nincs titok. Csupán azt próbáljuk tenni, amire Jézus tanított minket: Őt tesszük az életünk és a gyülekezetük középpontjába, kérjük a Szentlélek vezetését, kutatjuk a Bibliát, imádkozunk, szeretünk, megbocsátunk…
És a másik titok talán az, hogy otthon vagyunk benne, otthon érezzük magunkat a gyülekezetünkben. De mit is jelent ez? Mondok néhány példát:
– Ahol otthon vagy, ott békességre vágysz, igyekszel békességet teremteni, és igyekszel meg is őrizni azt.
– Ha vannak feladatok, akkor azt mindenki a magáénak érzi. Elmesélem, hogyan működik nálunk pl. egy közös ebéd szombaton. Mindenki hoz valamit, mindenki tesz valamit. A férfiak fogják az asztalokat, és kiviszik az udvarra, szeletelik a kenyeret, a kalácsot. A hölgyek terítenek, tálalnak; a gyerekek rakják a szalvétákat, a tányérokat, kiviszik a tálcákat… Nem kell senkit sem noszogatni, hogy „gyere, csinálj már, kérlek, valamit”, és nem néhány ember szaladgál, és szolgálja ki a többit: mint egy jól működő családban mindenki azt nézi, hol segíthet, és teszi a dolgát.
– Amikor a Biblia-tanulmány alatt, egy Biblia-körön vagy az istentisztelet végén felállsz, és elmondasz egy tapasztalatot, milyen lesz annak a kicsengése? Pozitív vagy negatív? Általában az emberek csak a jó élményeiket mesélik el a közösségben, a rosszat elhallgatják, de ez nem így van nálunk! Mert ahol otthon vagy, ott mindent el tudsz mondani, ott nem kell szégyenkezned, nem kell félned a megszólástól, nem kell félned attól, hogy megszólnak, elítélnek. El tudod mondani, hogy elrontottam, de azt megtanultam belőle…
– Külön gondot fordítunk a fiatalokra és a gyerekekre. Ez egy gyerekbarát közösség, gyerekbarát és fiatalbarát prédikációkkal, alkalmakkal.
– Szombaton az egyik testvér cukkinit hoz: „vigyétek, mert sok termett”; más pirospaprikát, diót. „Répát, fekete retket szedtem a héten a munkában, kaptunk mi is, ki kér belőle?” Egy férfi testvér, aki nem tud a programra sütit hozni, előtte héten friss tojást hoz, de nem keveset, és szétosztja a testvérnőknek: „sütinek való, szeretettel”.
Egy család vagyunk. Közösség vagyunk.
Fontos célunk, hogy a gyülekezetünk vendégbarát hely legyen. Figyelünk arra, hogy szombatonként olyan istentiszteletek legyenek, ahol érthető a megfogalmazás, érdekes, világos, követhető és nem túl hosszú a prédikáció. Fontos, hogy olyan élménnyel menjen el tőlünk, aki ide betér, hogy ide még jó lenne visszajönni. Nagy hangsúlyt fektetünk az üdvözlésre, a köszöntésre. A vendégek nem mennek el üres kézzel, mert egy testvérnő kézműves meglepetéseket készít, benne lapul az üzenet: egy Biblia-szöveg, idézet. Miközben készítgeti, ismeretlenül is azért a személyért imádkozik, akié lesz majd a dobozka.
Fogalmaztunk magunknak egy kis etikai kódexet (kattints ide). Folyamatosan tudatosan képezzük magunkat, nyitottak vagyunk Isten vezetésére, a változásra, az új dolgokra, mert fejlődni akarunk együtt. És ha változásra van szükség, az azt jelenti, hogy van min változtatni.
Sándorfalván jelenleg 32 megkeresztelt tag van, szombatonként általában 40–50 fő között van a jelenlévők száma. 2010. januárban alakult újra sok év után ez az adventista gyülekezet sokak imájának és adakozásának köszönhetően. Egy kertes házat vásároltunk meg akkor, és a két utcai szoba összenyitásával alakítottuk ki az imatermet, majd folyamatos felújítások következtek. A teremben kb. 40 szék fér el kényelmesen, ha ennél többen vagyunk, akkor pótszékek között szlalomozva tudnak a szolgálattevők eljutni a szószékhez (boldogan). De ahogy a mondás tartja, sok jó ember kis helyen is elfér… egy darabig. Lassan kicsi lesz ez a ház nekünk, sok gondolkodás és imádkozás után úgy érezzük, Isten az építkezés felé terel bennünket. Az elmúlt időszakban aktívan el is kezdtünk erre a célra gyűjteni.
Szeretnénk megőrizni a lelkesedésünket, a békességet, az összetartást és az alázatosságot. Isten vezetésére hagyatkozva menni tovább, szervezni a programokat, építeni a kapcsolatokat, barátságokat. Mert tudjuk, hogy „ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői, ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző” (Zsolt 127:1).
Imádságunk, hogy az Úr őrizze a városunkat: Sándorfalvát, és Ő építse a gyülekezetünket, mi pedig készek legyünk részt venni ebben a fontos küldetésben.
„Ha ez nem az a hely, ahol megértik a könnyeimet, akkor hová mehetek sírni?
Ha ez nem az a hely, ahol a lelkem szárnyakra lelhet, hová mehetek repülni?
Ha ez nem az a hely, ahol feltehetem a kérdéseimet, akkor hová mehetek keresni?
Ha ez nem az a hely, ahol a hibáim és a tévedéseim feloldozást nyernek, akkor hová mehetek fejlődni?
Ha ez nem az a hely, ahol a bűneim bocsánatot nyernek, akkor hová mehetek, hogy megszabaduljak?
Ha ez nem az a hely, ahol megnyílhat a szemem, akkor hová mehetek, hogy lássak?
Ha ez nem az a hely, ahol elfogadnak úgy, ahogy vagyok, akkor hol lehetek önmagam?
Ha ez nem az a hely, ahol próbálkozhatok és elbukhatok és újrapróbálkozhatok, akkor hová mehetek, hogy jobb emberré váljak?”
(Gifford Rhamie)
Polgárné Papp Katalin
Sándorfalva presbitere
Ha szívesen ellátogatnál hozzánk, itt találsz meg bennünket:
6762 Sándorfalva, Iskola utca 44.
1. kép: Idősek napi ünnepségen
2. kép: Biciklitúrán a Velencei-tó körül pár hete (8 évestől kezdve 65 éves korig)
3. kép: Az ifi szombatiskolai csoportunk egy része
4. kép: Közös étkezésen
5. kép: Gyülekezetei kiránduláson a csapat egyik fele Nyíregyháza-Sóstón
2021. Június 28.
A Tiszavidéki Egyházterület egy újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. június 20-án, amikor a gyülekezetek küldöttei megválasztották az egyházterület vezetőtestületét a következő négy évre.
2021. Június 28.
Május 8-án a gyulai gyülekezet megnyitotta kapuját mindazok előtt, akik már régóta vártak erre a napra.