Én szeretem a gyülekezetemet! És te?

Én szeretem a gyülekezetemet! És te?

Gondolatok a Ki a sótartóból-konferenciáról

„Megtanítalak az útra, amelyen járj.“, Szerző: Czinkota Orsolya - 2018. Szeptember 23. 89

Szombaton az 5. Ki a sótartóból-konferencián lehettünk Szegeden, amire meglepetésemre közelről és igencsak távolról is érkeztek testvérek. Még ha nem is jut idő ilyenkor mindenkivel mélyebben elbeszélgetni, de jó ezeken az alkalmakon legalább látni a kedves ismerőseinket és barátainkat.

A mostani előadónk, Mihalec Gábor 3 prédikációjában többször is hangsúlyozta a nap során, hogy ő szereti az egyházát. Ezen én elgondolkodtam, hogy én vajon szeretem-e a saját gyülekezetemet, és ha esetleg nem a válasz erre, akkor hogyan tovább? De Gábor nem hagyott senkit magára, aki ilyen érzésekkel küzdött, személyes példákkal támasztotta alá a beszédét, és gyakorlati lépéseket is kínált megoldásként a problémákra.

Ha a gyülekezetem romladozik, három irányból kezdhetek neki az építésének: azzal, hogy teszek 1) a saját lelki egészségemért (azzal, hogy például minden tanításunk középpontjába Jézust helyezzük, és egyensúlyt alakítunk ki a szív és az ész, az élmény és a tudás között szombatonként), 2) a családom jólétéért és ezzel együtt a gyerekeink megtartásáért az egyházban (tudtátok, hogy a felmérések szerint csak egy generációra vagyunk itt Közép-Európában az adventista egyház kihalásától?), valamint 3) ahogy szolgálok a gyülekezetben és a körülöttem élőkért. Mert amint Gábor is hangsúlyozta, egyedül nem lehet egy közösségben létező Istent visszatükrözni, csakis közösségben.

Sok felvetés elgondolkoztatott, mégis a legjobban az a kép ütött szíven, amikor Gábor egy álomgyülekezet jellemzőiről beszélt. Először elszomorodtam és elcsüggedtem, mert úgy éreztem, ez elérhetetlen, de később arra jutottam, hogy egyedül én valószínűleg nem tudok változtatni egy közösség attitűdjén, de a sajátomon már igen. Ha én megváltoztatom a viszonyulásomat mások iránt, akkor lehet, hogy a jó példám hatására mások is nagyobb örömmel érkeznek majd meg szombatonként, mert tudják, hogy lesz, aki kedves mosollyal köszöntse őket a bejáratnál, pontosan kezdünk minden istentiszteleti alkalmat, a testvérek is (de legalábbis már egy valaki) barátságosak egymással és az újonnan érkezettekkel, és ez a jó légkör visszavár és visszavonz majd mindenkit. Azt hiszem, ezért már én is tehetek valamicskét, és azért is, hogy ismét jobban szeressem a gyülekezetemet.

Mert rajtam is múlik az egyház épülése.

Czinkota Orsolya


 
#2018_09/2

Keresés a cikkek között

További új cikkek

Portré
Új

„Óriási misszióterület, hogy taníthatok” – Pörneki Attila

Tegnap, 14:42

Az „Orosháza Közszolgálatáért Díj” pedagógusi kitüntetését idén Pörneki Attila testvérünk nyerte el megérdemelten az alsó- és középfokú oktatásban végzett kiemelkedő, odaszánt munkájáért.

Isten drága gyermekei
Új

Egy szombat „gyerekbarát módra”

Tegnap, 13:37

2019. május 04-én egy rendhagyó kezdeményezés látott napvilágot a nyíregyházi gyülekezetünkben...