A valdensek útján - tábor az olasz Alpokban

A valdensek útján - tábor az olasz Alpokban

„Gyertek, gyűljünk össze!“, Szerző: Sztacho Zoltánné Éva - 2018. Szeptember 23. 222

Van az embernek álma, ami ha valóra válik, elkíséri őt a további életében. Számomra ezen a nyáron az a régi vágyam teljesedett, hogy láthattam és bejárhattam a valdensek ősi földjének egy részét. Láthattam, milyen körülmények közt védték, hirdették és adták át azt az ősi hitet, mely korszakokon át vezetett. Talán nem kell külön kiemelnem az olasz Alpok csodálatos hegyeit, magasba törő sziklás csúcsait. A szépség szemet gyönyörködtetően fenséges ott, ami lenyűgözött, és mély hálára indította a szívemet Isten iránt. A hegyek csodálatos világa nyugalmat, végtelenséget, békét és a Mindenható változatlanságát közvetítette.

Ez az út emlékezés volt az ősi keresztények múltjára, de a remény útja is volt egyben. A kis csapatunk minden tagja vállalta a táborozással járó egyszerűséget. Egy hetet tölthettünk el csodálatos időben így. Minden reggel és este (az áhítatok alkalmával) felelevenítettük a valdensek történetének olvasása által az életüket meghatározó hitharcaikat, a megélt csodáikat, és magunkkal vihettük ezeket az aznapi túráinkra. Amikor az ember a 2000 m feletti hegyeket járja, megtapasztalja, hogy a természet vad, fenséges, rejtekadó volta számos kihívás elé állítja őt: hiszen a hegyek mély szakadékokkal, sziklás útjaikkal, vad zuhatagokkal és járatlan ösvényekkel tagoltak.

Utunk során alkalmam nyílt látni a valdensek hegyi iskoláit, kőből épült lakóházait, a sziklák hasadékaiban a rejtekhelyeiket, a végtelenül egyszerű templomaikat, ahol a mártírok emlékét egy különálló szék jelképezi ráterített vörös kendővel. Láthattam a valdens múzeumot, mely ma is üzen e nép élettörténetén keresztül a keresztény világnak. A völgyekben most is élnek valdensek, akik még gyakorolják a hitüket a templomaikban. Köztük ma is jelen van az egyszerűség, az Istenre hagyatkozás és a természettel való együttélés. Emlékhelyeiket ma sok adventista testvér látogatja meg a világ számos részéről. Nagyra értékelik és több helyen megtalálható náluk A nagy küzdelem c. könyv, és hittestvérként köszöntenek minden adventistát.

Kiváltság az életemben, hogy ott állhattam azon a sziklán, ahol számos valdens testvérünk az életével fizetett a hitéért. Megrendítően átéreztem, milyen áldozatot hoztak azért, mert hitték és követték Isten írott Szavát. Ez a sziklaperem kiemelkedően magasodik a völgy bejárata fölé, melyet már az autópálya felől látni. Az itt elterülő falvak, kisvárosok mind a múlt történéseinek tanúi. Ma nem érik ilyen próbák a hitüket, az életkörülményeik is változtak, de 800 éves történelmük a beszédes bizonyítéka, hogy Isten a történelem Ura, és igazsága változatlanul megáll. Korábban a képzeletem repített el azokba a völgyekbe, ahol A nagy küzdelem egyik fejezete beszámol a valdensek küzdelmeiről, megpróbáltatásairól és arról, hogyan álltak ki az igazság mellett. Már más, hogy látom a történelmüket, még ragyogóbbnak és még erősebben érzem Isten kinyújtott kezét a körülményektől és az időtől függetlenül.

Vannak olyan megélt pillanatai az életünknek, melyekre úgy emlékezünk, hogy bátorítanak, szilárddá tesznek a hitben, és Isten felé vezetnek. A valdens út hozzájárult, hogy az életem nehézségeit tekintve is bátran fogadjam, amit a mindennapok elém hoznak, mert olyan hithősök jártak előttem, akik minden körülmény között kitartottak, és a nehézségek ellenére is hűségesek maradtak Istenükhöz.

Szeretnék visszatérni, új utakat bejárni és biztatni másokat is, hogy lássák meg és tapasztalják meg ennek az útnak a varázsát és lelkiségét!

 

Sztacho Zoltánné Éva

Miskolc


 
#2018_09/2

Keresés a cikkek között

További új cikkek

Ötletek a misszióra
Új

Nagy az öröm, mikor együtt örülünk Isten tetteinek!

Június 03.

A tiszaburai romamisszió a szolnoki gyülekezet missziója. Tiszabura 65 km-re van Szolnoktól, azonban a távolság ellenére a szolnoki lelkészek és testvérek áldozatos szívvel dolgoznak már 6–8 éve az ott élő roma családokért. Ez hosszú idő, és Isten úgy látta jónak, hogy segítséget küldjön számukra.

„Gyertek, gyűljünk össze!“
Új

Ördögöt űztünk egész nap…

Június 03.

…de szeretnénk majd máskor is ilyen szombatokat! Talán évente egyszer jó lenne hasonlót szervezni, nem kéne várni vele újabb 100 évet. A 200. évfordulót már az Új Jeruzsálemben tartjuk, onnan már nem kell űzni senkit…