Pókerfüggőből az Amazonas-vidékének önkéntese

Pókerfüggőből az Amazonas-vidékének önkéntese

Kitekintő, Szerző: Czinkota Orsolya - 2018. Augusztus 26. 82

A hetednapi adventista Joey Barajas 12 évesen tanult meg pókerezni. A Washington állambeli kis mezővárosban, Mattawában csak kevés szórakozási lehetőség nyílt, így a póker mulatságos lehetőségnek tűnt, amivel Joey, a bátyjai és az unokatestvérei eltölthették a forró nyári délutánokat.

16 éves korára Joey már tisztában volt azzal, hogy mennyire kivételes tehetsége van. Rendszeresen nyert a barátokkal vagy a családtagokkal szemben pókeren, és úgy érezte, tesztelnie kell a képességét Mattawa kis világán túl is.

A 18. szülinapján Joey maga hajtott el egy kaszinóba, és részt vett egy pókerversenyen, amin közel 40 középkorú nő és férfi játszott – majd meg is nyerte azt.

– Attól a naptól szerelmes lettem a szerencsejátékba – vallotta be a fiú.

Még abban az évben Joey az egyik bátyjával Seattle-be költözött, és beiratkozott a helyi főiskolára. Bár csak kis távolságnyit kellett ingáznia, mégis ritkán tette meg úgy az utat a lakása és a suli között, hogy ne érintette volna a kaszinókat: ennek eredményeként már az első évben kibukott a főiskoláról.

– A póker volt az életem – mesélte. – Függtem tőle.

A következő években rengeteg pénzt nyert, majd vesztett Joey: megszokta, hogy akár egy héten belül is dollárezernyi különbséget mutatott a bankszámlája. Igaz, hogy a szüleinek azt mondta, hogy még mindig jár a főiskolába, a napjait egészen a szerencsejáték, az éjszakáit pedig a bulizás foglalta le.

 

Mindent elvesztett

Joey még ezek után is adventistaként gondolt magára:

– Továbbra is megtartottam a szombatot – emlékezett vissza a fiú. – De amint lement a nap, már mentem is vissza a pókerasztalhoz. Istennel találkoztam a gyülekezetben, majd ott is hagytam Őt.

Úgy találta, hogy nem tudná olyan könnyen otthagyni a családját. Minden péntek és szombat éjfélkor, miközben általában a haverokkal iszogatott a városban, támogató üzeneteket kapott az édesapjától.

– Az apukám ilyen SMS-eket küldött nekem: „Fiam, szeretlek, és imádkozom érted!” – emlékezett vissza a fiú –, elolvastam, aztán letettem a telefont, és mentem vissza bulizni.

A bátyjával már keményebben próbálkozott, hogy semmibe vegye. Egy szerencsejáték-visszaesése során, mikor Joey összetört és éhes volt, mégis pénzt kellett elfogadnia a testvérétől élelemre. Vett magának ételt, majd a maradék pénzt elköltötte a kaszinóban. Ezen a napon törte meg a pénzügyi válságát, és kezdte újraépíteni a bankszámláját. A látszólagos pénzügyi siker ellenére is a bátyja csalódott benne.

– A testvérem összeszidott engem – idézte fel az esetet Joey. – Azt kérdezte tőlem, hogy vajon tényleg úgy gondolom, hogy Isten azt a pénzt akarja-e, amit az ördög segített megnyernem.

– Ez valamit elindított bennem… – folytatta a történetet a srác. – Így szóltam Istenhez: Tiszteletben tartom a szombatodat, és pénzt adok neked, amikor nyerek. Mit akarsz még tőlem?

Joey soha nem fogja elfelejteni az Ő válaszát:

– Mindezt valóban nekem adtad, de nem adtad át nekem a szívedet.

Az ima idején a fiúnak 15.000 dollárja volt a bankszámláján.

– Azt mondtam az Úrnak, hogy ha valóban azt kívánja tőlem, hogy abbahagyjam a szerencsejátékot, akkor ezt mindet el kell vennie tőlem.

A következő héten Joey mindent elvesztett. A kaszinóbeli barátai sajnálkoztak a szerencsétlenségen, de Joey tudta az igazat: a jó Isten felelt az imájára.

 

Mindent kockára tesz Istenért

Most már Joey 27 éves, és nemrég diplomázott teológia szakon az adventista Walla Walla Egyetemen. Mikor eltöpreng a szerencsejáték-függősége közben szerzett élményein, visszagondol a 18. szülinapjára és a pénzbeli nyereményére a pókerbajnokságon.

– Úgy véltem, nincs mit vesztenem, mégis olyan sokat vesztettem – magyarázza. – Úgy érzem, ekkor fogott meg engem Sátán magának.

Mára Joey ifjúsági lelkész a Washington állambeli Pasco „Riverview” gyülekezetében, és éberen figyel a lelki élet buktatóira. Ezért is csatlakozott a legutóbbi ADRA Connections-úthoz Brazíliába.

– Még ha ifjúsági prédikátor is vagyok, továbbra is küzdök a kapcsolatok kialakításával. Kényelmesen éreztem magam a helyemen, és mintha elsodródtam volna a Megváltótól. Szükségem volt változásra, hogy szolgáljak, és a saját két kezemmel dolgozzak.

Az ADRA új önkéntesi ága, az ADRA Connections tökéletes lehetőség volt Joey számára, hogy kis időre kiszálljon, és újra kapcsolatba kerüljön egy közös ügyről hozzá hasonlóan gondolkodó önkéntesekkel. Az építkezés két hete során az Amazonas közepén Joey megtalálta, amit keresett:

– Ahogy elnéztem ezeket a fiatalokat, amint összefogtak, hogy felépítsenek egy közösséget, arra ösztönzött, hogy haza menjek, és felépítsem a saját közösségemet – mesélte a világon mindenfelől érkező 250 fő befogadására alkalmas iskolakomplexum építésével töltött idejéről. – Lépj ki a buborékodból, kapcsolódj le a világról, többé ne magadra összpontosíts, hanem menj és szolgálj másoknak! – tette még hozzá. – Mikor másokon segítesz, az rajtad is segít. Arra hívtak el minket, hogy szolgáljunk.

Mostanra Joey úgy érzi, hogy ismét összekapcsolódott a hitével:

– Mikor még pókereztem, minden pénzemet kockára tettem. Most pedig az életemmel mindent kockára teszek Jézusért.

 

Forrás: Adventist World, 2018. augusztus 18.

Fordította: Czinkota Orsolya



 
#2018_08/2

Keresés a cikkek között

További új cikkek

Isten drága gyermekei
Új

Párhuzamok és kapcsolódások: az Úr mindennapi csodái

Október 08.

Egy időpont: 2019. szeptember 21. (szombat) Két helyszín: Békéscsaba és Debrecen Két program: a „Ki a sótartóból!”-konferencia és egy keresztség

Portré
Új

Mint ősszel a falevél…

Október 08.

Mit gondoltok, mekkora súlya lehet 1,5 kamionnyi vagy 30 raklap Bibliának? Ezt mi csak sejthetjük, de egyik testvérünk pontosan tudja, mert mostanra ajándékozott oda ennyi Szentírást a jó Isten neve megdicsőítésére és sokak áldására.