„Nyissátok meg a szívetek!”

„Nyissátok meg a szívetek!”

A Soli Deo Gloria zenei táborban jártam

Ötletek a misszióra, Szerző: Ócsainé Bartalos Klára - 2018. Augusztus 26. 272

Az első zenei tábort több mint 20 éve szervezték meg előbb a Somogy megyei Nágocson, majd Törökkoppányban, a 2000-es évektől pedig Bózsva ad neki otthont (kivétel 2007 Balinkával). Az első alkalommal még csak a szüleim énekeltek, de 1998-tól kezdve magam is kórustag vagyok, hiszen „nincs nyár zenei tábor nélkül” – vallják a visszajárók.

Idén a gyermekkórussal közösen énekeltük Rutter: Jöjj, mondjunk hálaszót! című grandiózus művét, majd Czabán Angelika és Szerekován János duettjében gyönyörködhettünk (Domine Deus a h-moll miséből), illetve Makkos Noémi trombitajátékában (Torelli: Sonata in D). Reményi Attila: Zengjen a föld! című alkotását mi szólaltathattuk meg először, fő műsorszámunk pedig Mendelssohn 95. zsoltára volt (17 év után újra).

Az első, vasárnapi kóruspróbán még csak 30-an voltunk, de a létszám napról napra duzzadt, míg a koncertek előtt elértük ennek a háromszorosát is. Velünk párhuzamosan a szimfonikus zenekar és a rézfúvósok is gyakoroltak, utóbbiaknak köszönhetjük a vidám reggeli ébresztőket és a bevonulót.

A napokat áhítatokkal kezdtük, korcsoportonkénti foglalkozásokkal, esténként pedig Kodály Zoltán zenéjét bemutató előadások és csapatépítő játékok vártak. Az első napok délutánjain volt lehetőségünk kirándulni és túrázni a környéken, sőt, a hűsítő Izra-tóban is megmártózhattunk.

A szombati nap egyik különlegessége az Új Advent Kórustársaság (ÚJAK) Ég-ígérő hűség című koncertje volt. A kórustársaság bölcsője a zenei tábor, itt született meg ezelőtt két évvel az ötlet, tagjai egy része is innen került ki. Telkibányán a református templom megtelt a helyi testvérekkel, a falubeliekkel és a táborozókkal, akik pár nap múlva maguk is felléptek. A hangversenyt megelőzően azért imádkoztunk, hogy Isten a Lelke által különösen munkálkodjon, hogy üzenete elérjen a hallgatók szívéig. A visszajelzések alapján ez megvalósult, amiért különösen hálásak vagyunk.

De vajon mi késztet száznál több embert arra, hogy a nyári szünetéből tíz napot egy ilyen „munkás táborban” töltsön, gyermeket, fiatalt és idősebbeket egyaránt? – kérdezik sokan, akik még nem próbálták. Először is különösen közösségformáló kórusban énekelni, főleg ilyen jó humorú karvezetők keze alatt. Ha ezt még egy szimfonikus zenekari kíséret is megtoldja, az már függőséget okoz. Az első tutti próba mindig lenyűgöző, főleg a hozzám hasonló laikusoknak, akik nem hivatásos zenészek, és ritkán van lehetőségük ilyen nagy volumenű szolgálatban részt venni. És ez a második kulcsfogalom, hogy a tábor nem öncélú, hanem – a nevéhez híven – csak Istené a dicsőség: hiszen Ő az, aki a legtöbbet kihozza a csapatból. A záró hangversenyek pedig jótékony célúak, Sátoraljaújhelyen a mozgáskorlátozottak helyi egyesületét támogatták az adományok, Gödöllőn pedig a főtéren elhelyezendő nyilvános defibrillátor beszerzését.

A hangversenyek zárásaként a hallgatókkal közösen énekeltük: „Jöjj, mondjunk hálaszót!” Bízunk benne, hogy sokan megfogadták a 95. zsoltár legfontosabb üzenetét: „Ma halljátok meg az Úrnak szavát, nyissátok meg a szívetek!
 

Ócsainé Bartalos Klára

Szolnok


Néhány aranyköpés a karvezetőktől és karnagytól:
 

„Nem lehet ész nélkül énekelni, kottából kell.” (Lázárné Nagy Andrea [LNA], karmester, a zenei táborok „lelke”)

„Az ciki, hogy ha elkésve énekeljük, hogy »Jöjjetek mind!«.” (LNA)

„Disznóság, hogy mindent ki kell taposni belőletek. Tessék elsőre pontosan énekelni!” (LNA)

„Kicsit formáljuk meg azt a szöveget, hogy ne a 3. sorban derüljön ki, hogy magyar szövege van.” (Juhász Zsuzsa [JZs], karmester, az ÚJAK vezetője)

„Ne nyávogjatok, cicuskáim!” (JZs)

„Olyan nagyot szól, hogy nem hallani semmit. Narancssárgán izzik az egész.” (Gál Tamás [GT], karnagy)

„A fúvósok és a basszus karaktere lekvár… Legyen karaktere!” (GT)

„Méltatlan volt hozzánk ez az indulás (Jöjjetek mind szöveggel). Erre a kutya nem fog jönni!” (GT)


 
#2018_08/2

Keresés a cikkek között

További új cikkek

Ötletek a misszióra
Új

Nagy az öröm, mikor együtt örülünk Isten tetteinek!

Június 03.

A tiszaburai romamisszió a szolnoki gyülekezet missziója. Tiszabura 65 km-re van Szolnoktól, azonban a távolság ellenére a szolnoki lelkészek és testvérek áldozatos szívvel dolgoznak már 6–8 éve az ott élő roma családokért. Ez hosszú idő, és Isten úgy látta jónak, hogy segítséget küldjön számukra.

„Gyertek, gyűljünk össze!“
Új

Ördögöt űztünk egész nap…

Június 03.

…de szeretnénk majd máskor is ilyen szombatokat! Talán évente egyszer jó lenne hasonlót szervezni, nem kéne várni vele újabb 100 évet. A 200. évfordulót már az Új Jeruzsálemben tartjuk, onnan már nem kell űzni senkit…