„A 60-as években megesküdtem rá… és még 2019-ben is betartom!”

„A 60-as években megesküdtem rá… és még 2019-ben is betartom!”

Portré, Szerző: Czinkota Orsolya - December 02. 41

A szép Sátor-hegy közelében élő Lisovszki Erzsikét és Istvánt, valamint a Viharsarokban, Sarkadon lakó Árvai Icukát és Dódit bár fél ország választja el egymástól, mégis összeköti őket az egy életen át, már 55, illetve 50 éve tartó, hasonlóan hosszú és tartalmas házasságuk.

 

Erzsike, István, manapság sokan el se jutnak az esküvőig, ti pedig már 55 évet leéltetek egymás mellett. Mondjátok, hogy bírtátok ki idáig egymással?

Fiatalon házasodtunk össze, ekkor még nem volt házasságra való felkészítés. De komolyan vettük a házassági fogadalmunkat. Előbb a szerelem, később az Istennel való szövetségkötés tette a kapcsolatunkat még szorosabbá. Fontos számunkra:

  • az egymás iránti hűség és megbecsülés,
  • a jóban-rosszban való kitartás,
  • a közös célok,
  • a konfliktuskezelések és
  • az egymás családjához való viszonyunk.

Icuka, Dódi, ti hogy tekintetek vissza az együtt megélt 50 évetekre?

Mi 1966-ban ismerkedtünk meg. Akkor még nem volt internet, sőt, még telefon sem. Az egyetlen kapcsolattartási lehetőség a postai levelezés volt. Az udvarlás 3 és fél éve alatt ritkán találkoztunk, mivel több mint 300 km választott el bennünket. Mindketten fiatal korban, 17 évesen keresztelkedtünk meg. Megtanultuk, hogy az életre szóló döntések felelősséggel járnak, és valóban egy életre szólnak. Ilyen volt a házasságkötésünk is 1969-ben Pécsett, a h. n. adventista gyülekezetben.

Számotokra mi volt leginkább nehéz helyzet, és mi inspirált titeket arra, hogy folytassátok?

L.: Úgy gondoljuk, mindannyiunk számára nehéz a megpróbáltatásokban való kitartás, amit egy életen át tanulunk. Ami a folytatáshoz erőt adott, az az Istenbe vetett bizalom, ami tapasztalatok által mind jobban megerősödött, és az ajándék, amit kaptunk: gyermekeink megszületése.

Voltak-e válságos időszakok házasságotokban?

Á.: Mi sem vagyunk tökéletesek. Voltak nehéz időszakok, amelyeket inkább külső körülmények idéztek elő, de nem jutottunk el kapcsolatunk válságáig.

Felmerült-e valamikor is bennetek – a ma oly sokak által könnyen meghozott döntés – a válás?

Á.: Erre soha nem gondoltunk. Sajnos ma oly sok házasság és „párkapcsolat” bomlik fel, mert hiányzik belőle a meggondoltság, a következetesség, ami végigkísérte a házasságunkat és két gyermekünk nevelését is. Mi komolyan gondoltuk, hogy majd az egész életünket közösen éljük le, bármilyenek legyenek is a körülmények.

Hogy váltakozott a szerelem és a szeretet 55 év távlatából?

L.: Ahogy gyengült a szerelem, úgy erősödött a szeretet nálunk. Ennyi évet együtt töltve még jobban tudjuk egymást értékelni és meglátni a másikban a jót.

Közös életetekben nektek mit jelent a szerelem és a szeretet mint összetartó erő?

Á.: Nem szükségszerű ezt a két fogalmat különválasztani. A szerelem igazi, önzetlen szeretet nélkül csak „szalmaláng”, viszont a szeretetben leélt házasságban a szerelemnek sem kell elmúlnia. A megismerkedés után „fellángolt” szerelem megalapozza a házasságot, de ez az „alap”meg kell, hogy maradjon. A szeretetben pedig kifejeződik az egymás megbecsülése és a „hármas kötél” mint legmagasabb rendű összetartó erő.

Számít még, hogy legyen egy házaspár életében romantika?

L.: Természetesen idős korban is számít, hogy legyen romantika, hogy tudjuk kimondani, kimutatni egymás iránti érzéseinket.

Idősebb korban mennyiben változik a kapcsolatotok minősége?

Á.: Egyre jobban érezzük az egymásra utaltságunkat, jönnek olyan betegségek is, amikor még inkább szükség van összetartozásunk tudatára, egymás támogatására. De most is tudunk közösen örülni és egymáshoz alkalmazkodni.

Tudjátok-e egymásról, mi teszi a másikat boldoggá?

L.: Igen, mert fontos tudni, hogy a másik fél érezze, hogy szeretjük, és tegyünk is érte, hogy boldog legyen.

Mit jelent számotokra a „másikért élés” életfelfogása?

Á.: Az „aki mást felüdít, maga is felüdül” bibliai elvet sokszor tapasztaltuk. Azt viszont láttuk sok esetben a környezetünkben, hogy amikor önzés motivál egy párkapcsolatot, az nem lesz tartós. Öröm számunkra, amikor boldognak látjuk a társunkat, és ha ehhez hozzá tudunk járulni, az dupla öröm. Ezt megtanultuk és tapasztaltuk 53 év alatt.

Erzsike, István, mi az a legörömtelibb momentum, amire mindig szívesen emlékeztek vissza a társatokkal kapcsolatban?

A fiatalságunkra való visszaemlékezés, amikor megszerettük egymást. Amit még akkor nem tudtunk, hogy a jó Isten vezette már akkor is az életünket, és a sok közös tapasztalatunk, amiért hálásak vagyunk neki.

Icuka, Dódi, milyen események voltak az életetekben, aminek együtt tudtatok a legjobban örülni?

Talán gyermekeink születésének, otthonunk kialakításának, unokáink, dédunokánk első szavainak. Sok nehézség mellett sok örömben is volt részünk. Felsorolni és leírni is sok lenne. De hálásak vagyunk teremtő, gondviselő Istenünknek, hogy megtartott bennünket hitben és szeretetben egymás mellett, egymást erősítve, „egymás terhét hordozva”.

 

Kívánjuk mindkét házaspárnak és a Tiszavidék többi, évtizedek óta hűségesen egymást segítő házaspárjának, hogy még sokáig éljenek örömben, megelégedéssel, példát adva a környezetüknek az Isten szerint való jó házasság titkaiból!

 

Czinkota Orsolya
Debrecen

 


 
#2019_12/01

Keresés a cikkek között

További új cikkek

Mit olvassunk ma?
Új

Ha feltöltődnél reménnyel, használd a Reménycseppeket!

December 02.

„Csomagot hozott épp a postás. Megrendeltem egy könyvet, és ma meg is érkezett. A címe: Reménycseppek, írta: Gyürüs Panni.

Isten drága gyermekei
Új

Kórházi ágytól a keresztelő medencéig

December 02.

Napsütésre ébredtünk 2019. november 16-án a borongós, őszi napok után, amikor keresztségi ünnepélyre gyűltünk össze a gyulai gyülekezetben.