Sugárzó szemű, gyors észjárású, könnyed mozgású vidéki asszony, aki már több mint 15 éve gyülekezetének vezetője. Korát meghazudtolóan tart imaórát vagy prédikációt, széleskörű bibliai tudásával és jó memóriájával, tiszta elméjével idős korára is aktívan, hűséggel szolgálja az Urat. Öt unokája és egy dédunokája van. Az egyik unokája így beszélt hozzá: „Nagymama, én téged soha el nem hagylak, mert én úgy szeretnék olyan lelkületű, szívű lenni, mint amilyen te vagy.”
Mitelle Ernőné Rózsika néni – aki nagy csodálkozásomra már betöltötte a 85. életévét – egy szombat délutáni beszélgetésünk során fedte fel testi-lelki fittségének okát.
Ahogyan aznap délelőtt beléptem a telkibányai gyülekezet kapuján, egyből szemet szúrt két páratlanul szép krizantémvirág a bejárat jobb és bal oldalán. Beszélgetésünk során fény derült arra, hogy ezek Rózsika néni fia, Ottó ajándékai a gyülekezet részére. Virágos kertjükben sok-sok rózsa virít, amelyek szombatonként élő díszbe öltöztetik az Úr asztalát.
– Miért tartod fontosnak, Rózsika, hogy az Isten házát élő virágok díszítsék?
– Szeretem, ha a gyülekezetünk szép és méltó az Isten megjelenésére. Nyáron rózsákról gondoskodom, nyár végén kardvirágról, ősszel krizantémról.
– Ha visszatekintünk a Krisztussal kezdett út első lépéseire, hány éves volt az az ifjú lány, aki hűséget fogadott Mesterének?
– 14 éves voltam, amikor Krisztus mellett döntöttem. Bajor László testvér keresztelt meg itt lent a pataknál.
– Mi volt az első szolgálati terület, amelyre felkérték ezt az ifjú, szívében Krisztusért élő leányzót?
– Szombatiskolai jegyző voltam hosszú ideig.
– Jól tudom, hogy Rózsika néninek volt egy titkos vágya, ami nagyon nehezen, de végül megvalósult?
– Igen, mindig szerettem volna zenét tanulni, de nem adatott meg egészen addig, amíg kezembe nem vettem a dolgokat… Akkoriban egy család házánál gyűltünk össze, és titokban megbeszéltem a barátnőmmel, hogy engedjen be. Nem szabadott, hogy kiderüljön a gyakorlás, mert a harmónium nagy érték volt abban az időben, és nem engedtek mellé gyermekeket. Tehát a zenetanulásom titokban folyt, és önszorgalomból, saját magamtól tanultam meg harmóniumozni.
– Később Rózsika néni megbízást kapott gyülekezeti orgonista szolgálatra, és 55 éven át a gyülekezet orgonistájaként is szolgált, tehát nem maradhatott sokáig titkokban a dolog...
– Mindig szerettem a zenét, nagyon vágytam megtanulni, gondoltam, ha nem is fogom használni, de az felüdítőleg hat, ha valaki tud zenélni. A zenei tudás nagyon nagy áldás.
– Hogyan folytatódott a zenei pályafutásod?
– Mikor az énekkarvezető férjhez ment, és elbúcsúztattuk a gyülekezetből, szorgalomból megpróbáltam összegyűjteni az ifjúsági kórust, amely 20 tagú volt. Ahogyan a Jóisten megáldott, aszerint próbáltam elsajátítani a kórusvezetést, később hegedülni is megtanultam.
– Azt is önszorgalomból?
– Természetesen. Ha voltak ünnepélyek, összegyűjtöttem a fiatalokat, mint ifjúságvezető is sokat szolgáltam. A telkibányai imaház körzeti gyülekezet volt, előfordult, hogy több mint 100-an voltunk. Sajnos azóta kiöregedett a falu, a gyülekezet is, sokan elköltöztek, vagy már a temetőben vannak…
– Az aktív gyülekezeti szolgálaton kívül milyen külmissziós tevékenységet végez Rózsika néni?
– Sokat utazom Budapestre, és a vonaton mindig van egy célom: emberekhez közel kerülni és beszélgetni, majd miután megtalálom velük a közös témát, megkérdezem tőlük, hogy elfogadnának-e egy ajándékkönyvet. Jó és kellemes beszélgetések alakultak ki közöttünk, így mindig boldogan értem Pestre és haza is. Több emberrel tartom a kapcsolatot a vonaton való megismerkedésünk óta, van egy asszony, akivel már 20 éve levelezem, és keressük egymást telefonon.
– Elhangzott, hogy több mint 15 éve gyülekezetvezető vagy Telkibányán. Hogy sikerült nőként ilyen kitartóan végezni ezt a komoly, lelki vezetői szolgálatot?
– Szeretem, nagyon szeretem a gyülekezetünket. Féltem, őrzöm. Ha adódtak is konfliktusok, problémák, mindig úgy voltam vele, hogy nem emberekre építettem, mert tudtam, az emberek hibázhatnak, tehetnek akármit, de ha az Úrra nézek, nem rendülök meg, nem adom fel. Nagyon szeretném, ha volna más, de most még nincs.
– A csatlakozás előtti időszakot hogyan élted meg? Hogy sikerült mégis döntened?
– A csatlakozást mindig vártuk, mert tudtuk, hogy Istennek egy népe van, állandóan abban a bizonyosságban voltunk, hogy egyszer eljön ennek az ideje. Az Úr volt az, aki 2016-ban elhozta az időt. A döntésemhez hozzásegítettek Ellen White bizonyságtételei, amelyeket mindig nagy igyekezettel tanulmányozok. Nagyon sokat olvasok.
– Napi hány órát töltesz Istennel?
– Este a munkám után is még 10–11 óráig mindig olvasok, 2–3, de van, amikor 4 órát is. Kedvenc könyvem a Jézus élete. Különleges áldást kaptam Istentől: a szemem jól bírja az olvasást, még szemüvegre sincs szükségem. Még homályban is jól látok a szememmel, látom az apró betűket is. Nyilvánvaló, az olvasás fitten tartja a memóriát, a beszédkészséget… A problémáim között a lelki eledel ad erőt nekem.
– Van-e még egyéb, amiről szívesen nyilatkoznál a kedves olvasóknak?
– Hát persze, én még a tábeát is nagyon szeretem! Sokat jártam Budapesten az ADRA-központba, sok-sok csomagot lehoztunk Telkibányára, a helyi iskolába. Most Göncön egy rászoruló barátunknak tettük rendbe a házát közös összefogással. Karácsonykor meg a faluban nem működik a konyha, ekkor a faluban szoktunk főzni a szegényeknek, egyedülállóknak ebédet. Itt számon tartjuk a szegényeket.
– Mi a fizikai és lelki fittséged titka?
– Tőlem a vonaton is megkérdezték már többször, mondja el, mi a titka magának, hogy idős korában is tud utazni, jönni-menni, beszélgetni. Egyetlen titkom van: a Jóistenbe vetett bizalmam. Ez a titok segített a túlélésben 5 éve, amikor súlyos gyomorműtétem volt, vagy januárban, amikor elütött egy autó.
Rózsika néni nem csak él, hanem virul! Legyen az hétköznap vagy szombat, utazzon bármivel, vonaton vagy buszon, titkát nem rejti véka alá. Bár adna Isten sok ilyen elszánt, elvhű, szorgalmas és hűséges testvérnőt a gyülekezeteinkbe, mint amilyen Ő! Köszönöm a beszélgetést!
Szőllősyné Nagy Annammária
Debrecen, „A” gyülekezet
2021. Június 28.
A Tiszavidéki Egyházterület egy újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. június 20-án, amikor a gyülekezetek küldöttei megválasztották az egyházterület vezetőtestületét a következő négy évre.
2021. Június 28.
Május 8-án a gyulai gyülekezet megnyitotta kapuját mindazok előtt, akik már régóta vártak erre a napra.