Ha kapnál egy vásznat, te hogyan festenéd meg Jézust?

„Ez az az út, ezen járjatok.“, Szerző: Ifj. Osvald László - 2019. Július 02. 529

 „Nyissunk egy szeretet iskolát végre!
Ráférne a tudás az emberiségre!
Szívünkön keresztül néznénk a világot,
s talán megbecsülnénk, amit szívünk látott!”
 

Egész életemben úgy gondoltam Jézusra, mint egy felnőtt férfira, akinek ilyen-olyan különleges képességei vannak. Meglátja az ember gondolatait, bárkivel képes együtt érezni, és azonnal kész valamilyen jó tanácsot adni. Rendelkezik minden jó tulajdonsággal, nem ismeri az irigységet, viszont mindenkit szeret és elfogad, a hajléktalantól a miniszterelnökig, tökéletes gyülekezeti tag, aki mindig helyre teszi a szombatiskolai kisiskolásokat, és kiváló prédikációt tart. 

Mindig az volt az álmom, hogy eljussak erre a tökéletességre, még akkor is, ha ezt az idealisztikus képet senki sem képes megfesteni, annak ellenére sem, hogy folyton arról beszélünk, hogy hasonlítanunk kell Jézushoz, mert ugye, ez a keresztény ember dolga. A keresztényi sikeresség csúcsa olyannak lenni, mint Jézus, de kitől lehet ezt megtanulni, és ki az, aki képes arra, hogy szeretetet tanítson?

Én újra festettem a vásznat a balatonlellei Szünidei Bibliatáborban, és Jézust ma már máshogy is tudom látni. Úgy látom Őt, mint egy 7–8 éves kisfiút, aki odamegy hozzád, és csak úgy a semmiből szorosan átölel, akit nem zavar, hogy négy napja ugyanabban a pólóban vagy. Aki nem ismeri azt az érzést, hogy irigység, viszont rosszulesik neki, ha kicsúfolják. De ennek ellenére sem fogja a másikat megutálni vagy visszacsúfolni, mert az nem helyes, és csak annyit mond: szeretni kell a másik embert. Minden alkalommal előre köszön, és ha akarnád, se tudnád megelőzni a köszöntésben. És Ő mindig mosolyog rád.

Nyissunk szeretetiskolát a gyülekezetben is, és tanuljuk meg a gyerekektől, hogyan kell szeretni, elfogadni a másikat vagy éppen mosolyogni. A felnőttek csak beszélnek róla, de a gyerekek még tudják, mi az: szeretni. Aki szeretne ennek az iskolának a diákja lenni, nincs más dolga, mint elfogadni azt, hogy a szeretet forrása Isten. Ő az iskolaigazgató, és a gyerekek a tanárok.

Az iskola elvégzése után látványos változáson mennek keresztül a diákok: gondoskodnak, óvnak, érdeklődnek, együtt éreznek, közösen gondolkodnak, támogatnak, a saját boldogságukat megosztják másokkal, figyelnek, mások szemébe néznek, nyílt szívvel szeretnek, jóbaráttá válnak. A végzősök meglátják a csodát a legapróbb dolgokban is, és nem keresik kizárólag a maguk hasznát, hanem a másikét is. 
 

„Mindenki szeret, ahogyan csak képes,
el szeretne jutni a mások szívéhez.
Kimutatni nehéz, pedig fontos lenne,
hiszen a szeretet boldogabbá tenne!”

(Aranyosi Ervin: Nyissunk szeretet-iskolát)

Ifj. Osvald László
Szeged
 

×