A békési gyülekezetünkben él Jolika néni, aki már elmúlt 80 éves, és lassan 35 éve, hogy özvegyen maradt férje, Kiss János lelkésztestvér és festőművész után. Lelkésze, Simon Csaba szerint „kedves, csöndes néni, aki szinte mindig mosolyog. Szeretettel fordul mindenkihez: a kisgyerekektől a felnőtteken át a saját korosztályáig, a gyülekezeti tagokhoz és a vendégekhez egyaránt. Nagyon figyelmes. Ha előző nap tudja, hogy megyek hozzá, biztosan süt vagy vesz valamit a gyerekeknek, hogy vigyem nekik haza. Nem panaszkodik; ha nagyon kérdezzük, épp csak megemlíti a problémáját, ami mindig az egészségével kapcsolatos, én emberekre még nem hallottam őt panaszkodni. Mindig a dolgok jó oldalát igyekszik keresni.”
Mi indította Jolika nénit arra, hogy megkeresztelkedjen?
16 évesen a szüleim és az Úr Jézus iránti tisztelet, szeretet és engedelmesség vezetett. Később már az a megbizonyosodás, hogy az adventista egyház Isten egyháza, maradék népe, amelyet országa számára készít el.
Milyen szolgálatokat tetszett eddig végezni?
Keresztségre készítettem, szószéken Igét hirdettem, óravezetést vállaltam, szombatiskolát és gyermekiskolát vezettem, tanítottam, diakónusvezető, diakónus és ifjúságvezető voltam, nagyobb ünnepélyekre anyagot készítettem elő, pénztárosként és gondnokként szolgáltam.
A budapesti XVI. kerületben sokat dolgoztam helytörténészként, művészeti íróknak is segítettem. Gyermekfelügyeletet is több alkalommal elvállaltam szeretetből.
A szomszédomban volt, hogy egy időst ápoltam. Pár hónappal a halála előtt már senkit sem ismert meg. Kérdeztem tőle: „Jutka, megismersz?” „Nem tudom, ki vagy, de az, aki engem szeret…” Mélyen elgondolkoztam ezen: Hogy van az, hogy mikor már minden kiesik az emlékezetből, de a szeretet él, az még megmarad? Azok legyünk hát, akik szeretnek! A család tagjai aztán engem kértek meg a temetésen a hölgy búcsúztatására. Mindezeket én díjazás nélkül tettem.
Egyszer mentem az egyik utcában, és a kerítésen belülről megszólított egy férfi: „Álljon már meg, mondja, maga az a szent asszony, aki itt a kerületben mindenkinek ingyen segít?” Zavarba jöttem: „Nem érzem magam szentnek, amikor meg valakinek segíteni kellett, azt szívesen tettem…”
A János bácsival való megismerkedés és házasság milyen áldást jelentett Jolika néninek?
Örömöt és sok szép tapasztalatot. Megtanultam lemondani, másokért élni, a testi-lelki fájdalmakat elviselni, másokkal együtt érezni, Jézus Krisztust mindenek felett szeretni, hozzá imádkozni és végül kimondani: „Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Messze elkerül az álom lelkem keserűségére. Uram, az éltet mindenkit, és engem is az éltet, hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem! Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet. Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, akik már leszálltak a sírba, hűségedben nem reménykedhetnek. Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. Megszabadított engem az Úr, pengessük hát a lantot az Úr házában egész életünkben!” (Ésaiás 38:15–20) Megtanultam énekelni a 310-es éneket: „Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát”. Minden félelmemből kimentett engem a férjem, mert tudom, hogy imádkozott értem, értünk.
János bácsi nem csak lelkész, de festőművész is volt. Ő beszélt-e arról, hogy mi alapján választotta ki a festményei témáit?
A témaválasztásnál is ez az életelve vezette: „Ezzel is szolgálni szeretnék”, így akár a természetnek, akár az embernek a jellegzetes külső-belső vonásait felszínre hozza és kiemelje. Bibliai ihletésű témáiban Jézus Krisztus jelleméről kívánt bizonyságot tenni, hogy Őt kövessék. A szépet, a precízet szerette. „Ezt tanultam az Úr Jézustól”, mondogatta.
Egyik kiállítása után valaki azt tanácsolta: „Jánoskám, gyönyörűek, csodálatosak a munkáid, de a mai világot az tükrözné, ha innál, kicsit becsípnél, és azt mondanád: »Köpök a világra!«, húznál néhány vonalat ide-oda, és kijelentenéd: »Ez a művészet, és kész!«. Ilyet ő nem tudott volna mondani, sem tenni. Ő mindig a szépet és az igazat egyesítette.
Jolika néni, sokkal több időt tetszett özvegységben tölteni, mint házasságban. Mik segítettek a hosszú özvegység alatt?
Férjem utolsó kérése felém: „Ha olyan hittel nézel mindig az Úrra, mint ahogyan a portrédon ábrázoltam, akkor nyugodtan fogok elaludni.” Tehát a hűség Isten iránt és iránta. Finom megérzése lehetett, hogy egyedül csak az Úrban bízzak hittel. Ez lebegett előttem, és ez kísér életem végéig. Akkor még nem fogtam fel, hogy hitre lesz a legnagyobb szükségem.
Sokakat tetszett még ismerni a régi „nagy” adventisták közül. Mit tanulhatunk tőlük (Pechtol, Michnay, Lenk, Bajor, Kiss János testvérektől)? Ők miben voltak kiemelkedőek, és hogyan élték meg az adventista hitüket?
Buzgóságot, önfeláldozást, odaadást, hűséget, szeretetet tanulhatunk tőlük Isten és az Ő népe iránt. Kiemelkedtek az evangélium hirdetésében. Igyekeztek mindent az Úr Jézus akarata szerint tenni a Szentlélek vezetése által.
Pechtol János testvér intelligensen, helyesen és szívhez szólóan hasogatta az Igét lélektől lélekig. Ilyen szellemben nevelte a leánykáit is.
Michnay László testvér önfeláldozóan, istenfélelemben nevelte a gyermekeit. Sokat, nagyon sokat vállalt a szenvedőkért, a bujdosókért, az életét sem kímélte. Ő volt a II. világháború alatt 60 elrejtett zsidót megmentő egyházelnökünk.
Lenk Lajos testvér zenei téren és a szervezésben, valamint a Tábitha-munkában együttérzéssel töltött be fontos szerepet egyházunkban mások javára, áldására. A megaláztatásokban is mindent keresztényi módon eltűrt. A példaképünk lehet.
Bajor László testvér irodalmi és költészeti, tanári, lelkészi és csillagászati kutatásaival emelte egyházunk kultúráját.
Kiss János, a férjem istenfélelemben, önuralomban, engedelmességben Isten parancsolatai iránt minta. Nem csak hirdetett, ő úgy is élte meg. Ő is igen tevékenyen részt vett a missziómunkában, no, meg a művészi alkotásban is kimagasló volt.
A hitüket mindannyian engedelmességben, szolgálatban élték meg. A cselekedeteikben mutatták meg, mekkora a hitük, a hitüket bizonyította a cselekedetük. Jól ismerték ezt a White-idézetet: „Örök létünk függ attól, hogy Isten törvényét vezérelvnek, Jézus életét példaképünknek és tökéletességét a legfőbb célnak tartsuk.”
Hamarosan megjelenik a Kiss bácsinak emléket állító kiadvány is, az ATF-nek köszönet érte. Jolika néni kiknek ajánlaná az Emlékezés Kiss Jánosra című könyvet?
Családomnak, barátaimnak, iskolánknak, ismerőseimnek, művész barátaimnak, művészeti író barátnőmnek és a lelkész testvéreknek. Az én óhajom is az, mint a férjemé volt, hogy „ha csak egy ember szíve vászna” közepére Jézus Krisztus kerülne, akkor már megérte a visszaemlékezés.
Kiss Jánosné Manajla Jolán
Békés
2021. Június 28.
A Tiszavidéki Egyházterület egy újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. június 20-án, amikor a gyülekezetek küldöttei megválasztották az egyházterület vezetőtestületét a következő négy évre.
2021. Június 28.
Május 8-án a gyulai gyülekezet megnyitotta kapuját mindazok előtt, akik már régóta vártak erre a napra.