Ördögöt űztünk egész nap…

„Gyertek, gyűljünk össze!“, Szerző: Molnár Miklós - 2019. Június 03. 1412

…de szeretnénk majd máskor is ilyen szombatokat! Talán évente egyszer jó lenne hasonlót szervezni, nem kéne várni vele újabb 100 évet. A 200. évfordulót már az Új Jeruzsálemben tartjuk, onnan már nem kell űzni senkit…

A tavalyi esztendőben töltötte be keletkezésének 100. évét az Üdv és Adventi Énekeskönyv. Akkor elmaradt a méltó megemlékezés, most május 18-án azonban a gáborjáni gyülekezet, illetve az egész berettyóújfalui körzet meghívására lelkipásztoruk, Farkas Attila testvér szervezésében megtehettük ezt. Soprontól Magyarvistáig sok-sok belföldi és több erdélyi gyülekezetből érkeztek testvérek erre a szombatra a gáborjáni Kultúrházba. Több mint 200-an énekeltünk a százéves énekeskönyvből egész napon át. A főszerep az énekeknek jutott, csak Szigeti Jenő testvér lebilincselő igehirdetései tudták hallgatásra bírni a népes gyülekezetet.

Jenő bácsi kölcsön vette Luther Mártontól, hogy „a muzsikát az ördög ki nem állhatja”. Nem is kellett biztatni a testvéreket az éneklésre, lelkesen, örömmel és hangosan zengtek a régi dallamok a kíséretet biztosító Adventi Rézfúvós Kamaraegyüttes által megtámogatva. Több mint 30 ének hangzott el az Üdv és Adventiből – másból nem is énekeltünk aznap –, és ezek többségét az egész közösség együtt énekelte.

Ahogyan az várható is volt, felelevenedtek az emlékek, sokszor könnybe lábadtak a szemek a nap folyamán.

Az énekeskönyv keletkezésére érthető okokból már senki sem tud visszaemlékezni – bár egy 100 esztendős atyafi is jelen volt –, de Szigeti testvér felelevenítette azt a kort, amikor a magyar adventizmus és az első szöveges (1910), majd kottás (1918) énekeskönyvünk is megszületett.

Magyarvistán alakult meg a világ első magyar adventista gyülekezete Huenergardt testvér idejében. A gyülekezet ma is él, a küldöttsége eljött erre a megemlékezésre azt a népviseletet viselve, amit 100 éve, a gyülekezet és az énekeskönyv keletkezésekor is hordtak az elődeik. Olyan élethűen idézték fel öltözetükkel és énekszolgálataikkal azt a kort, hogy már csak Huenergardt testvér hiányzott mellőlük.

Nehéz szavakkal leírni azt a szép napot! Éreztük, hallottuk, láttuk, ízleltük, hogy jó az Úr, hogy jó együtt lenni, hogy „az éneklés a lélek lélegzetvétele” (Kodály Zoltán), hogy a régi énekek ma is időszerűek, méltóak rá, hogy őrizzük és használjuk őket.

„Az adventi nép sikereinek nagy részét ezen szép énekeknek köszönheti. Egy alkalommal adventi hívőket az énekeik miatt bepanaszoltak. A tárgyaláson felszólította őket a tárgyalást vezető bíró, hogy mutassák be néhány éneküket. A vádlottak ezt szívesen megtették. A bírót oly előnyösen befolyásolták az énekek, hogy a vádlottakat felmentve őket e szavakkal bocsátotta el: Kiket ezen énekek nyugtalanítanak, azok megérdemlik, hogy nyugtalanítva legyenek.

Ma, amidőn Isten nagy munkája a földön befejezéséhez közeledik, sokkal nagyobb vágyat érzünk rá, mint bármikor, hogy Isten gyülekezetének boldog reménységét idő- és célszerű énekekkel is kifejezésre juttassuk. Azon cél, hogy a legjobb és a nagy ügyhöz méltó énekeket a hívők közkincsévé tegyük, a jelen gyűjtemény összeállításához vezetett bennünket. (…)

Végül azon reménnyel és imával bocsátjuk útnak a jelen súlyos viszonyok között kiadott énekeskönyvünket, vajha Isten dicséretére és számos kedves embertársunk áldására és buzdítására szolgálna, hogy erős hittel és megingathatatlan reménységgel kitartsanak mindaddig, míg Istenünk királyi széke körül az angyalok karával egyesülve, a halhatatlanság mezébe öltözve magasztalhatjuk megváltó Urunkat az örök léten át.” (Huenergardt János F. előszava az 1918-as kiadású énekeskönyvhöz)

Molnár Miklós
Bózsva

×