A „más juhaim” merrefelé vannak?

A „más juhaim” merrefelé vannak?

Isten drága gyermekei, Szerző: Czinkota Andrásné - Április 22. 49

Megoszthatom veletek két ismerősünk történetét?

Az egyikükkel házvásárlás kapcsán ismerkedtünk meg 1972-ben, amikor Mátészalkáról költöztünk Debrecenbe. Édesapám meg is állapodott velük, miután megnézte a házukat. Másnap reggel Mátészalkán meglátogatott az eladó bennünket, mert meggondolta magát, mégsem adja el a házat. Szüleim tudomásul vették a döntést – mit is tehettek volna? A bácsi nem ilyen fogadtatásra készült fel, hanem sokkal rosszabbra. Így közelebbről is megismerkedett velünk, megtudta, hogy hívő emberekkel találkozott, akik azért viselkedtek így, és nem úgy, ahogy ő gondolta. Miután Debrecenbe költöztünk, jó kapcsolatba kerültünk a családdal, kölcsönösen látogattuk egymást. A lányuk valamivel fiatalabb volt tőlem. Majdnem egyszerre szültük meg az első gyermekünket. Sajnos ő a szülés után egy évvel meghalt. Egyetlen gyermeke a szülőknek, az édesanyja fájdalma óriási még ma is. 

Ahogy teltek az évek, a feleség rendszeresen járt a gyülekezetünkbe, sőt, már keresztségre is készült, csak a férje nem engedte, hogy megvalósuljon a vágya. Még azt is megtiltotta, hogy látogassuk őket. Ez valameddig tartott is.

Hosszú lenne elmondani, milyen sok próbán ment keresztül a hívő feleség. Édesanyám halála után mi tartottuk a kapcsolatot velük, ennek már 25 éve lesz. Látogatás, telefonbeszélgetések által, attól függően, hol laktunk, és mire volt lehetőségünk. Példabeszédek könyvében van egy Ige erről: „A te atyádnak barátját el ne hagyd...” (Péld 27:10)

Néhány éve a férj meghalt, így a néni már szabadon keresheti a jó Istent. Többször elmondta, hogy „azóta tértem meg. Nem érdekel a világ.” Minden vasárnap templomba megy, és az Európa rádióban hallgatja reggel és este az igemagyarázatokat. A zsoltárokban sokszor talált vigasztalást, kívülről is megtanult már többet.

Most az a vágya, hogy szeretne a gyulai szeretetotthonba bekerülni és 82 évesen megkeresztelkedni.

Közel fél évszázados az ismeretségünk. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy megtartotta a törékeny egészségét a sok nehézség, próba között! Imádkozunk, hogy mielőbb teljesüljön a vágya!

A másik ismeretség a mi részünkről kb. másfél évre tehető, amióta Békés megyében szolgálunk. Ezzel a nénivel évtizedek óta foglalkozik egy eleki hittestvérünk, akitől nagyon sok mindent tanult a Bibliából.

Ő sem fiatal már, hetven fölötti, de súlyos betegségben szenved, több műtéten esett át. Jóformán a lakásban telnek a napjai, ahol a lányával, az unokájával él. Nagyon szeret olvasni, akár a Bibliát vagy hívő irodalmat. Most már azt sem tud valami betegség folytán, így a Pax tévé maradt mint vallásos csatorna.

Minden vágya neki is, hogy megkeresztelkedjen, mert sosem tudja, hazajön-e még a kórházból.

Azért írtam le ezt a két esetet, mert csak a mi ismeretségi körünkben vannak. De nem tudjuk, hogy az országban még hány vágyakozó lélek él, aki szeretne a jó Istennel vagy egy-egy gyülekezettel kapcsolatba kerülni!

Testvérek! Ne felejtsünk el az ilyen vágyakozókért is imádkozni szombatonként és egyénileg, vagy ha vannak a gyülekezetünkben “örök barátkozók”, akkor gondoljuk végig, mit tudnánk tenni még értük, hogy közelebb kerüljenek a jó Istenhez.

Tudom, hogy akiket nem ismerünk, nem látunk, azokról könnyen elfelejtkezünk, de ők is a misszióterületünkhöz tartoznak.

Kérünk benneteket, imádkozzunk ezért a két drága személyért, hogy a jó Isten teljesítse a vágyukat, és megkeresztelkedhessenek! Továbbá ne felejtsünk el könyörögni azokért sem, akik még más akolban vannak!

 

Czinkota Andrásné
Sarkad


 
#2019_04/2

Keresés a cikkek között

További új cikkek

Portré
Új

„Óriási misszióterület, hogy taníthatok” – Pörneki Attila

Tegnap, 14:42

Az „Orosháza Közszolgálatáért Díj” pedagógusi kitüntetését idén Pörneki Attila testvérünk nyerte el megérdemelten az alsó- és középfokú oktatásban végzett kiemelkedő, odaszánt munkájáért.

Isten drága gyermekei
Új

Egy szombat „gyerekbarát módra”

Tegnap, 13:37

2019. május 04-én egy rendhagyó kezdeményezés látott napvilágot a nyíregyházi gyülekezetünkben...