Beszélgetés a 99 éves Bodnár Istvánnal

Beszélgetés a 99 éves Bodnár Istvánnal

Portré, Szerző: Szabó Szilárd - Január 21. 329

Hogy találkoztál az adventistákkal?

Gyerekkoromtól kezdve elmélkedtem Istenről, és a Bibliát olvasva jöttem rá, hogy a szombat az igaz. Feltettem a kérdést a református papnak is, hogy miért ünnepeljük a vasárnapot, amikor Krisztus is szombatot ünnepelt? A pap azt válaszolta, hogy azért, hogy megkülönböztessük magunkat a zsidóktól. De a jó Istennél nincs személyválogatás. Amíg fogságban voltam, a feleségem járt a gyülekezetbe, és ő ebben az időszakban meg is keresztelkedett. A fogságból hazatérve a feleségemtől hallottam először az adventistákról, és felismertem, hogy ők a Biblia tanításai szerint élnek. Így hamarosan én is megkeresztelkedtem.

Miben változott meg az életed a megtérésed után?

A megtérésemet követően az életem sokban változott, hiszen a család és a rokonság nem tudta elfogadni, hogy reformátusból adventista lettem, sok megvetésnek és gúnyolódásnak voltam kitéve. Később édesanyám és a testvérem is megkeresztelkedett, sajnos az édesapám a hadifogság időszaka alatt meghalt.

Hogy igyekeztél nevelni a gyerekeidet? Mit tartottál fontosnak a gyereknevelésben?

Három gyermekünk született a házasságunkból. Mindhárman követték a tanításainkat, és megkeresztelkedtek, de az élet kihívásai miatt volt időszak, amikor eltávolodtak a gyülekezettől. A kitartó könyörgésünk és imánk azonban meghallgatásra talált, és visszatértek.

Mivel foglalkoztál aktív korodban?

Először Miskolcon a Tanácsházánál dolgoztam. Járdákat készítettünk, és kitüntettek sztahanovista oklevéllel. Aztán később a Miskolci Erdőgazdaságnál dolgoztam. A kőbányában robbantottunk köveket, később előléptettek robbantómesternek. Mind a két helyen jutalmakat kaptam a szorgalmas munkámért.

Hogy élted túl a második világháborút?

A jó Isten csodálatosan védett és őrzött engem. Amikor Nyíregyházáról kivittek, és elhelyeztek a szlovák határőrségre, akkor az nekem nagyon rosszulesett, hogy pont engem szúrnak ki? Akik ott maradtak Nyíregyházán, és kikerültek a Donhoz, mind elpusztultak. Engem a jó Isten így őrzött meg, hogy elhelyeztek másfelé. A fronton is mindig megbízható helyekre kerültem. A szlovák határőrség után pedig Szerencsre küldtek kiképzőnek. Három év után leszereltem, csak hat hétig voltam idehaza, aztán kivittek a frontra.

Amikor hadifogságba estünk, már az utazás során 180-an éhen haltak. 56-an utaztunk egy vagonban, és két kenyér jutott ennyi embernek. A fogságban a halottak közé letettek, de mindig imádkoztam. Kértem a jó Istent, hogy hallgasson meg. A Bibliában Ő igazolta nekem, hogy meghallgatott: „A nyomorúságban segítségül hívtál, és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél.” (Zsoltárok 81:8)

Mi tartott téged itt az adventistáknál?

A hit és a meggyőződésem arról, hogy az adventisták próbálják a leginkább betartani a Bibliában és azon belül a Tízparancsolatban foglaltakat.

Melyik tapasztalatodra emlékszel vissza a legszívesebben?

Mikor a hadifogságban súlyos beteg lettem, az orvosok nem sok esélyt adtak nekem, és a halottak közé tettek. Amikor ott feleszméltem, és imádkoztam, azt kértem a jó Istentől, hogy a szüleimről öregségükre gondot tudjak viselni, és a családomat tudjam nevelni. Amikor látták, hogy nem haltam meg, visszavittek a kórházba.

A másik nagy tapasztalatom az volt, amikor a második lányom, Katika megszületett, és három hónapos korában nagyon beteg lett, az orvosok lemondtak róla. Könyörögtem az Úrhoz, hogy mutassa meg a hatalmát, hogy hitem legyen, és akkor éjszaka kaptam egy álmot: egy száraz fát láttam, amin egy gyönyörű zöld hajtás kezdett növekedni. Másnap, amikor bementem a kórházba, az orvosok azt mondták, hogy ezen a gyermeken isteni csoda ment végbe.

Hogy szolgáltál a gyülekezetben?

Tanító és diakónus is voltam, illetve a feleségemmel együtt gondnokok is voltunk a gyülekezetben. Énekkarban is énekeltem, valamint csellón játszottam a zenekarban.

Melyik tisztségedet szeretted a legjobban?

Azt, amikor a gyülekezet gondnoka voltam, mert szerettem a gyülekezetet rendben tartani.

Vajon miért ajándékozott meg a jó Isten ilyen szép, hosszú élettel?

A hűségemért, valamint a szüleim iránt való tiszteletért és gondoskodásért. A jó Isten kegyelméből Újfehértó város vezetősége már hét alkalommal köszöntött az idősek világnapja alkalmából mint itteni legidősebb férfi polgárt.

Mi éltet téged, milyen céljaid vannak?

A hit és a tapasztalataim az isteni gondviselésről, ahogy velem volt gyerekkoromtól kezdve. Mindig megsegített, betegségekben, háborúban. Még tervezek gyümölcsfát ültetni, nem hagyom el magam. Az éltet, hogy tervezek, és remélem, hogy a jó Isten még megerősít.

Így, hogy a nagyothallásom miatt már nem nagyon hallok, mindig olvasom a Bibliát, és minden szöveg erőt ad. Mióta nyugdíjba jöttem, négyszer is átolvastam a Bibliát. Éjszaka, amikor nem tudok aludni, akkor is szoktam elmélkedni bibliai történeteken.

Amikor vakbéllel műtöttek, komplikációk léptek fel, és majdnem elvéreztem. Ezután kaptam egy szöveget a jó Istentől a Biblián keresztül: „Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől. Érett korban térsz a koporsóba.” (Jób 5:18, 20, 26)

Aztán évtizedekkel később, amikor a tüdőgyulladásból felgyógyultam, azt a szöveget kaptam tőle, hogy „hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat” (Zsoltárok 91:16). Tehát két ígéretet is kaptam a jó Istentől a hosszú életre.

 

Szabó Szilárd, Bodnár bácsi unokája

Újfehértó


 
#2019_01/2

Keresés a cikkek között

További új cikkek

„Ez az az út, ezen járjatok.“
Új

Ha kapnál egy vásznat, te hogyan festenéd meg Jézust?

Július 02.

Egész életemben úgy gondoltam Jézusra, mint egy felnőtt férfira, akinek ilyen-olyan különleges képességei vannak. Meglátja az ember gondolatait, bárkivel képes együtt érezni, és azonnal kész valamilyen jó tanácsot adni.

„Gyertek, gyűljünk össze!“
Új

Hegyek-völgyek között…

Július 02.

Idén pünkösdkor, 2019. június 7–10 között nagyszerű közösségépítő kiránduláson vettünk részt a Debrecen, Munkácsy utcai gyülekezet tagjaival és a barátainkkal.